“Uram, hálám Irántad határtalan, mert kiválasztottál, hogy követhesselek. Milliárd ember közül megadtad nekem a kiváltságot, hogy meditálhassak. Megnyitottad vakon, sötétségben bolyongó látásomat, hogy megismerhessem életem értelmét; megnyitottad látásomat, hogy a halál mögé, az időtlen időbe tekinthessek. Átalakítottad vad, harcos, önző, birtokolni vágyó, büszke életmódomat. Még jelentéktelen, anyagi életemet is teljesen újjászervezted, tökéletessé tetted.
Mindent, abszolút mindent, ami most életemet alkotja, úgy külsőmben, mint belsőmben, végtelen jóságodnak köszönhetek. Egész lényemet elárasztó őszinteségemmel borulok lábaidhoz, Uram!
Szerencsém volt, hogy Rád találtam, Uram, Isteni Szerencsém volt. És ha már így történtek a dolgok, szeretnék Neked adni valamit, ami értékes, valamit, ami méltó Hozzád, és aminek Te valóban nagyon örülsz.
Mit is adhatok neked, Uram? Anyagi javaim értéktelenek Számodra, és nem is mérvadóak, hiszen azokat Te adtad nekem. Talán magamat adhatnám Neked, azt, aki belső értékeimnél fogva vagyok? Felajánlhatnám Neked törekvésemet, kitartó akaratomat, őszinteségemet, tisztaságomat, önmagát odaadó szívemet? De törekvésem, kitartó akaratom, őszinteségem, tisztaságom, odaadásra képes szívem mind, és teljes egészében a Te, bennem lévő magasztos Jelenléted, semmi más. Ezt egyértelműen látom, érzem, és tudom. Isteni képességeim és tulajdonságaim a Te Áldásod Lélegzetéből erednek. Igen, szeretetre való képességem is a Te Egyetemes Szeretetednek egy cseppje. Még a bennem feltörő hála is, melynek könnyei patyolattisztára mossák szívemet, a Te Irgalmad Esőjének Párája.
Rossz tulajdonságaimmal és képességeimmel már megáldottalak. Nagyjából már mind a nyakadba varrtam őket. Azokra igazán büszke voltam, azok az én tulajdonom, a tulajdon birtoklási vágyam eredményei voltak. Ha már hatalmas Részvéteddel átvetted ezeket, akkor bennem semmi, de semmi nem maradt, ami nem a Te Lényed része lenne.
Mit adhatok Neked, Uram, ha bennem csak Te vagy? Ha kivonom magamból azt, ami a Te Részed, akkor csak a semmi marad, egy üres keret, amelyet ismét csak Te Magad tölthetsz be.
Uram, nehéz Neked valamit is adnom, ha Te Minden vagy, de kérlek, legalább a semmit, az üres keretet fogadd el, amelyet ezennel Szent Lábaid elé helyezek, és rendelkezz vele tetszésed szerint.
Jaj, de hiszen az is a Te teremtményed.
Talán ezen felismerésem őszinte örömkönnyei mosolyra deríthetnek, Uram?”
Gunagriha
(Idézet a “Mesterem Otthonom” c. könyvből)
Ha kapcsolatot akarsz tartani velem, ha esetleg útmutatást is szeretnél, ha értesülni szeretnél arról, hogy mikor hol járok és pontosan mire meditálok, akkor iratkozz fel itt a honlapomon a levelezési listára. Persze ha meguntál bármikor leiratkozhatsz. :)