A Harmadik Kívánság

 

“A harmadik kívánság egy könyv, amelyet 1998 év végén írtam. A könyv az életemről szól, hogyan jöttem el Erdélyből és hogyan találkoztam a spiritualitással, valamint a Mesteremmel való kapcsolatot próbálja megvilágítani. A könyvet meg lehet találni könyvesboltokban, ugyanakkor az interneten is hozzáférhető a sorsnavishop.hu webáruházban.”

 

A könyv a szerző érdekfeszítő életútját írja le. 1987-ben mintegy véletlenül kapcsolatba került Sri Chinmoy spirituális mesterrel. Attól kezdve életében gyökeres változás állt be. A szerző szokatlanul őszinte módon nyújt bepillantást egy spirituális közösségbe és Mesterével fennálló viszonyába. Humorosan tárja fel érzéseit, tapasztalatait, saját életének sorsdöntő fordulatait.

 

Kivonat a könyvből:

“…A harmadik kérésem pedig az volt, hogy mindegy mivel foglalkozom majd, ha nagy leszek, de tehessek valami nagyon fontos dolgot az emberiségnek, valamit, ami minden embernek jó. Ma tudom, hogy a harmadik kérés mindnyájunk közös kívánsága. Mindnyájan szeretnénk valami fontosat tenni az emberiségnek és mindnyájunknak adott is az esélye rá. Csak ki kell nyitnunk a szemünket és nyújtanunk a kezünket, hogy észrevegyük és megragadjuk a lehetőséget.”

“Mindenki jónak születik. Kedvesnek, ártatlannak. Régebben mindig elnéztem, hogy mennyi csodálatos gyermek van a világon. Mindegyikük oly édes és tiszta. De hová tűnnek el, amikor felnőnek? Mert a felnőttekben már nem találtam meg őket. Hová tűnik a derű, a mindenkit átölelő szeretet, az érdektelen, tiszta őszinteség? Tudom: felnőtté válnak. A gyermekeket nem az értelem szigorú, érvelő, rideg törvénye, hanem a szív meleg, bársonyos egységérzése vezeti. De vajon mikor lesznek felnőttek? Hol van az a pillanat, amikor hamisság vegyül a tisztaságba? Mikor lesz az érték érdekké? Ezt a folyamatot az ember másokban nem képes követni. Csak saját magában figyelheti meg, ha szerencséje van. Azt is csak akkor, ha megáll a rohanásban, lelassít, befelé fordul és önmagára tekint.

Aztán ha már az ember számító felnőtté vált, feltevődik néhány kérdés. Érdemes-e jónak lenni? Lehet-e ebben a világban jónak lenni? Nem okozza-e vesztünket a jóság? Nem egy naiv utópia a kétezer éves mondás, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel? Még a vak is látja, hogy a hazugoké a világ. Vajon nem fojt-e meg az őszinteség? Tényleg az elfásult, a megszokott, a könnyebb út a helyesebb? Okosabb dolog a világ kedvéért álarcot öltenünk, ahelyett, hogy saját tiszta énünket hagynánk megmutatkozni? Valóban képesek vagyunk azt tenni, amit szeretnénk? Vagy többnyire azt tesszük, amit elvárnak tőlünk?

Ezek a kérdések sosem hagytak nyugton, akkor sem ha saját arcommal próbáltam élni, akkor sem ha idegen maszkot próbáltam ölteni. Aztán jött az isteni szerencse. Megnézhettem önmagam belülről, betekinthettem a mélységbe. És ott, saját magamban megtaláltam a válaszokat a sok feltett kérdésre. Tömören így hangzanak: igen, lehet jónak lenni, érdemes jónak lenni. A kenyér erősebb fegyver (igenis fegyver), mint a kő. A jóság is fegyver és a jóság kulcs is. Az őszinteség, a szabadság és a tiszta lelkiismeret kulcsa. Nem a megalkuvás a helyes út. Vesd le a maszkodat! Légy egyszerű! Állj ki a sorból, ne menj a csordával! Légy szabad, tedd azt, amit te magad szeretnél tenni. Akkor boldog és egészséges leszel. Mindig azt tedd, ami igazán, vagyis lelked mélyéből boldoggá tesz!

Ez a könyv arról szól, hogy én hogyan jutottam el ezekhez a válaszokhoz, és arról, hogyan vagyok képes a válaszaimnak megfelelően élni. Jóllehet közérthetőségre törekszem, de nem egy általánosan alkalmazandó receptet írok, amikor önmagamat boncasztalra helyezve feltárom belső életemet, érzéseimet. Ezért szeretném a dolgokat relativizálni. Amit én átéltem, és amiben én élek, az nem az út. Az csak egy út. Nem kell föltétlen mindenkinek hasonlóan dramatikus lelki átalakuláson átmennie. Sokszor ellentétes dolgokat látunk. Ami egyikünk számára szükségszerű vagy hasznos, az a másik számára fölösleges vagy akár ártalmas is lehet. Ezért nem lehet senkinek semmilyen elvárása. Minden emberi élet önmagában egy teljesen egyedülálló, megismételhetetlen út, amelyen az Egyetemes Tudati Lény utánozhatatlan módon éli önfelfedező tapasztalatait az önbújócska játékában.

Lehet, hogy néha hihetetlennek tűnik, de csak a velem megtörtént tényekről írtam. Legjobb tudásom és emlékezetem szerint csak az igazsághoz ragaszkodtam. Mindenben. Nem akartam semmit lekicsinyíteni, mint ahogy semmit sem nagyítottam fel.

A könyvem célja az inspirálás. Ha valakit látunk az úton haladni, mi is kedvet kapunk az útrakeléshez. Ilyenek vagyunk mi, emberek, szeretünk együtt járni. Az én mondanivalóm csak annyi: Nézz ide! Ha egy olyan valaki, mint amilyen én voltam, ki tud bújni a bőréből, akkor bárki megteheti azt. Te is.

Ha csak pár ember kel is fel, hogy saját egyéni útján elinduljon a jobbá válás felé, az már fejlődés. Az már siker, amely egy jobb emberiség arcát formázza, egy siker, amely egy békés jövő fundamentumát építi.”

“…bennünk lakik még valaki. …nem csak az értelmi lény vagyunk, hanem lelkünk van, vagy talán helyesebb úgy mondani, hogy van egy Belső Lényünk. Azért belső, mert nem anyagi természetű, ezért nem kötött a külső, az anyagi világ paramétereihez. Így az időhöz sem. Halál és születés nem befolyásolja létét. A külső tudás mértéke nem befolyásolja bölcsességét.”

(Gunagriha)

 

 

Témakörök
Romániától Ausztriáig
Beavatás avagy késztetés
Tanítvány lettem
Vegetáriánus lettem
Gunagriha lettem
Én és az újjászületés
Belső Lény, a testtől a lélekig
Spirituális szív
Mesterem és én
A spirituális élet
Meditáció
Sport és meditáció
Szakma és meditáció
Belső béke, külső béke

 

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása>>
Sri Chinmoy Belső Iskola>>
Sri Chinmoy könyvei>>
Sri Chinmoy spirituális útja>>