A lélek tápláléka

Gunagriha előadása a lélek táplálékáról a Spirituális Gasztrodélutánon

A lélek táplálékáról szeretnék beszélni és ehhez egy kicsit meg kellene világítsam azt, hogy mi a lélek. Mi magunkat fizikai lénynek tekintjük és az nagyon könnyű, mert hát ez itt van, ha megszúrom fáj, ha mozgatom mozog, tehát ez egy fizikai test. Nagyon könnyű magunkat értelmi lénynek is tekinteni, mert ha gondolkodom tudom, hogy gondolkodom, gondolataim vannak – sokszor túl sok vagy rossz-, de ha zavar, ha nem zavar én egy gondolat lény vagyok, tehát gondolkodó lény vagyok. Ugyanakkor nekem van egy nagy erőm, egy vitális erőm amivel mozgatom ezt a testet vagy félrelökök másokat a sorban, vagy birtokolni akarok másokat, tehát egy életerő lény is vagyok. Ezekkel nekünk nincs problémánk. A probléma ott kezdődik, hogy lelki lény hogy legyek. Mit tudok én a lélekről? A lélekről tulajdonképpen mi nem érzünk semmit. Lehet, hogy érzünk, de nem tudjuk, hogy tőle van. A lélek az valaki bennünk, mi csak annyit hallottunk róla, hogy a lélek az aki túléli a halált, hát szép és jó neki, de én nem vagyok vele valószínű akkor, amikor ő túléli a halált. Ez hogy működik? Ezért nekünk nem is olyan egyszerű egy kitartó lelki életet élni és egy olyan lelki életet élni, ahol én a lélekért élek. Mert úgy érezzük, hogy akkor elveszítünk valamit. Elveszítünk valamit a vágy lelkünkből, a vágyainkból, elveszítünk valamit a mindennapi megvalósításainkból, mert valami olyat követünk, ami talán nincs is. Ha van is és beszél is hozzánk, mikor tudom én, hogy az a sugallat amit érzek valóban tőle van, vagy nem tőle van, vajon az én vagyok vagy ő. Ezáltal sajnos egy olyan rossz helyzetben vagyunk, hogy a lélek a teremtés elejétől nem nyilvánul meg bennünk; ha ezt megtenné, akkor nagyon könnyű életünk lenne. Hidd el nekem, hogy ha te csak hetente három vagy öt másodpercig éreznéd a lelked: másképp élnél, boldog volnál, repülnél és minden tökéletes volna; de mi ezt nem tudjuk, valahogy elrejtőzött előlünk. Hogy kinyomozzuk, tulajdonképpen mi kik vagyunk, a lélek hol van, és hogy állunk ezzel a dologgal egy kicsit meg kell nézzük azt, hogy honnan jövünk. A természetből. A természet ereje szült minket. A természet alkotott minket itt a Földön. Mi a természet, és miért van a természet? A természet az egy nagyon érdekes dolog. Ha a természetet nézzük jelen pillanatban a földi tudásunk szerint csak a Földön, ezen az egy bolygón van ez a csodálatos valami, amiből mi gondolkodó, érző és tudatos lények kikerültünk. A természet tulajdonképpen az Isteni Lénynek az eszköze, amivel ő dolgozik. Abból a célból dolgozik vele, hogy megteremtse azokat a feltételeket, amelyben a saját lényét ki tudja nyilvánítani. Hol? Az általa teremtett anyagban. Az általa teremtett sötét, tudatlan anyagban Ő meg akar jelenni. Ezt teszi a természet által, tehát a természet tulajdonképpen Istennek egy része, az Ő eszköze, ami egy folyamatot indít el. Ezt a folyamatot úgy hívjuk, hogy evolúció. Az evolúció kezdődik azzal, hogy az ásványi világtól megindul fölfelé a fejlődés az élővilág felé, és feljutunk ezen a tudatos világig, az értelmi lényig, akik mi vagyunk. Ezért ez a fejlődés mindig egy magasabb és fejlettebb formához és tudathoz vezet. A forma már megjelent, az ember formájában jelent meg az az adott lény és forma amiben a teremtő isteni tudatos lény ki tud nyilvánulni. Azért van az értelmünk, hogy tudatosan éljünk. Azért van az egész, mi hoztuk az evolúció sorából az állati testet magunkkal. Úgyhogy mi jelen pillanatban, ha úgy vesszük konkrétan a dolgot egy két lábon járó emlős állat vagyunk, aki viszont gondolkodni tud, képzeletben meg tud dolgokat alkotni és azt kivitelezi. A kezét eszköznek használja arra, hogy megvalósítsa azt, amit megálmodik. Tehát egy nagyon érdekes lény vagyunk, csak ezt mi nem gondoljuk így meg soha. Az ember egy olyan lény aki teremt, aki alkot, aki valamit létre tud hozni. Tehát valahol az Isteni, aki az egészet elindította bennünk itt van, és bennünk amennyire tud megjelenik, és mennyire tud – itt a kérdés. Ez a fejlődés az evolúció során, a földi élet során kétféle síkon megy. Az egyik a fizikai fejlődés. A másik a láthatatlan belső lelki fejlődés. Mert az a Lény aki megalkotta és magából létrehozta ezt a látható formát Ő nagyjából láthatatlan maradt. Beletette magát a látható formába is, de láthatatlan is. Tehát ezért a fejlődés egyszer megy a láthatóba és ugyanakkor megy a láthatatlanba azzal párhuzamosan. Ez egy nagyon érdekes és izgalmas játék, mert gondold el: a fizikai fejlődésnek a hajtómotorja micsoda? A születés, mert az anyag mindig véges, tehát az anyag megszületik és elpusztul. Ebben a valamiben a születés nagyon fontos, mert a születés tudja mindig egy bizonyos fejlettségű lénynek az ismétlését létrehozni a géneken keresztül. Ezért van, hogy a születés a hajtómotor. Viszont a láthatatlan belső fejlődésünk a lelki fejlődésünknek a hajtómotorja, a mindig magasabb és jobb és tökéletesebb tudati formában való újjászületés. Ha az újjászületés nem volna, akkor nem érne sokat az egész születés, és nem érne sokat a fejlődés, mert akkor az egyén egy nagyon rövid idő alatt elfogyasztott és kiégett darab – a faj is lehet, hogy hosszabban tartó, de a természetben az is megszűnik -, amin keresztül nem menne magasabb tudatra. Mindig megjelenne az Egyetemes Léleknek a kinyilvánulása – mint a testben egy kozmikus lakó – ez megjelenik, de el is pusztul. Ha nem volna, hogy az egyén, az individum mindig újjászületik, akkor nem tudna az egész dolog működni, vagyis nem tudna az isteni kinyilvánulás létrejönni. Ezért van, hogy mindnyájunkban van egy isteni szikra, a belső lény, a kozmikus lakó, mi léleknek nevezzük ezt emberek, és ez a lélek mindenben ott van. Ő egy szikra, isteni szikra, amit nem lehet eltaposni, nem lehet tönkretenni, túléli a halált és mindent, benne van az állatokban és mindenben. Ez a lélek. Ez a szikra tulajdonképpen csak eltűri az állapotot, Ő megpróbál fényt hozni a lénybe, hogy hátha javíthatna rajta. Amikor egy tigrisben üldögél, és több életen át tigrisben üldögél, akkor Ő hiába adja a sok fényt, a tigris úgyis harap, mar és gyilkol. Nem lehet megsimogatni szeretettel még akkor sem, ha jól van lakva, akkor is hozzád harap, mert ő tigris. Benne van viszont az a szikra. Bennünk is itt van a szikra, csak bennünk egy érdekes dolog van. Azáltal, hogy megjelenik a tudatosság, az értelmi dolog, ez a szikra bennünk emberekben lángra gyúl és létrehoz egy személyiséget, egy belső lényt, pszichikai lénynek is nevezik ezt, ha olvastok ilyesmiről. Ez a belső lény, ez a láng tulajdonképpen a léleknek a végrehajtó eszköze. A lélek annyi életen keresztül mindig a háttérből próbál tenni valamit, de gyenge, nem tud. Amikor megszüli magából ezt a fény formájában lévő belső lényt, ezt úgy képzeld el, hogy neked van egy személyiséged és a lélek ellentétben a te személyiségeddel benned létrehoz egy belső személyiséget, ami most már teljesen isteni. Az a személyiség és a te személyiséged két különböző dolog. A te személyiséged megalkuszik az érdekekért, hol jobb az élet, hol jobb a lehetőség. A belső személyiség amit a lélek táplál mindig megpróbál előtérbe jönni és minket a jó felé nyomni. Az erkölcs felé, és nem az érdekek felé, hanem az értékek felé. Ennek a lénynek pedig borzasztó nehéz dolga van, mert ő milyen eszközökkel tud dolgozni? Ő nem anyagi, nem materiális, ő egy belső szellemi személyiség. Neki az eszköze a te értelmed, az életerőd, amivel mindig birtokolsz vagy támadsz, vagy akármit csinálsz és a fizikai test tudata. Tehát a test tudat, az értelmi tudat, a vitális tudat. Ezeket az eszközöket ő meg kell szelidítse, de az nem olyan egyszerű szegénynek, mert amikor emberként elkezdünk élni, akkor ez a személyiség még nagyon gyenge, olyan mint egy kis bébi, kisgyerek. A lélek vigyáz rá, ápolgassa, aztán erősödik, nő és nő és nő. Mikor kinövi magát ez a belső személyiség akkor olyan mint egy fiatalember, vagy fiatal nő teljes erejében és tovább nem öregszik. Ő egy harcos. Érdekes, hogy az emberben van csak ez a dolog, az állatokban ez még nem jelenik meg, mert nincs tudatosság. A belső személyiségünk sem hal meg. Ő is a lélekkel együtt elmegy, elmennek a lélekvilágba, a pszichikai világba, ahol visszavonulnak, és a következő életben, mikor a lélek újra testet ölt ugyanazt a személyiségét hozza magával. Nem változik. Ami történik a lélekkel és ezzel a személyiséggel az, hogy az élettapasztalatainak az esszenciáját összegyűjti magában, ezekkel visszavonul, feldolgozza, nem konkrét emlékekről beszélek, hanem a tapasztalatok esszenciájáról, tehát a lényegéről. Ezekkel a lényegekkel keresi meg az új születési helyét, az új dolgot. Ez a pszichikai lény, ez a belső személyiség mikor fejlett, már a halálunkkor kijelöli a következő életet magának, és azt le is fixálja a belső világban. Ő már tudja, hogy hova fog visszaszületni, ez a halálkor már eldől. Ez a belső személyiség mikor teljes erejében lesz, akkor következik az érdekes játék, és az érdekes játékról nagyon soknak közületek van tapasztalata. Ez a játék abból áll, hogy ő úgy megerősödik, hogy rákényszerít minket arra, hogy másképp éljünk, ez a kényszerítés sok formában jöhet létre. Van amikor olyan erős a sugallat, hogy mész és megteszed azt a jót amit akarsz, mikor más eszköze nincs, akkor beavatkozik az életedbe, ha kell balesetet csinál neked, betegséget csinál, bármit megcsinál, neki nem számít az eszköz amivel téged maga felé fordít. Neki csak egy célja van, végre hallgass rá és engedd, hogy ő  dirigáljon, ő vegye át a vezetést az életedben. Tehát így működik a lélek, és a lélek által létrehozott belső személyiség. Amikor ez a dolog fejlett, mindenkinek tapasztalata lesz, hogy mást álmodik, valódi álma lesz, ez az álom kíséri nappal is és tudja, hogy valami mást kell keressen, befelé kell forduljon. Nem megy már minden semmiség után és fölösleges vágyak után, hanem azt mondja, hogy van valami belső, amit én meg kell kapjak. Ez a sugallat bennünk a lélektől jön, a belső szellemi személyiségünktől. Tehát az újjászületések során így fejlődik az egész dolog. Felolvasok egy idézetet:

„A személy, aki állandó a világok változásán keresztül, habár örökké ugyanaz, több alakot ölt fel. A külső elme így nem ismeri fel. Ismeretlen neveket aggat magára ismeretlen földeken, az idő jelöli a Föld gyűrött lapján. Önnön titkos lényének növekvő alakja tapasztalat által tanulja meg amit a lélek tud, míg meg nem pillantja önnön igazságát és Istent.” Ez az idézet Sri Aurobindotól való.

Az én mesteremtől is mondok egy mondatot: „Minden emberi inkarnáció Isten befejezetlen történetének a folytatása.” Tehát egy játékban részt veszünk, amit nem mi találtunk ki. Ezt ne felejtsd el. Egy cél volna az életben, egy bizonyos fokú átadás a lélek irányába, az isteni hatalom felé, amivel ki tud bontakozni majd a dolog.

Mit kell tudnunk erről a valaki belső személyiségünkről? A belső személyiségedből mikor valamit megérzel, akkor érzed, hogy én, az én vagyok, az az igazi éned. Amiről beszélnek sok helyen, jógában, hogy külső én, belső én, ez a belső én tulajdonképpen a mi igazi énünk, az isteni énünk. A külsővel kicselezzük, kiravaszkodjuk az életet, a belső ezt nem igen akarja. Itt születnek az ellentétek az életünkben. A belső személyiségünk jól lehet, hogy sokszor sikertelen, és az évszázadok vagy évezredek alatt milliószor sikertelen. Ő elindít egy sugallatot kifelé, ami megjelenik az értelemnek mint egy gondolat, s az értelem azt mondja, hogy én nem vagyok hülye, nem fogadja el a jót, hanem teszi tovább amit az érdeke diktál. Tehát nem olyan könnyű a dolga, de érdekes módon a sikertelenség a belső pszichikai lényt nem tudja leállítani. Ő nem veszi komolyan és nem veszi kudarcnak ezt a dolgot, mint ahogy mi vesszük. Ha te nekifogsz valaminek és ötször-hatszor sikertelen voltál benne, mi az ötször-hatszor, kétszer-háromszor, azt föladod, hogy ez nem neked való. Lehet, hogy másnak jó, de ez nem nekem való. A belső lelki személyiséged nem érdekli, hogy hányszor bukott, hányszor nem hallgat rá az értelem, vagy a vitális lény, vagy bármi más, ő megmarad a maga tökéletességében és tisztaságában. A felszíni lénynek a tökéletlenségei, a hibái, a romlottsága egyáltalán nem befolyásolja őt. Ezeket azért érdemes konkrétan tudni, mert amikor egy olyan embert látsz aki tökéletlen, romlott, gonosz, benne is ott van az, aki benned is. Te lehet magadban többet érzel a jóból, benne még nem, de ugyanaz. Tehát a romlottsága nem megy bele a lényébe, az igazi lénye olyan tiszta mint bármelyikünké, vagy bármelyik szenté itt a Földön. Ez a spirituális szubsztancia makulátlan, fényes, tökéletes, ragyog és azonnali tudása van minden szépről, a természet igazságáról, mindenről, mert azok a részei. A szépség, a jóság az ő saját teste, ezért ha befelé mész ezt találod magadban. Mindig ebből a tiszta tudásból cselekszik, és igyekszik a felszínre törni, bármennyire nehéz, bármennyire problémás neki velünk elbánni, mert azért mi nem hagyjuk olyan könnyen magunkat. Azt tudjuk, hogy van. Ő mélyen tudatos az igazságról, a szépségről, mindenről, de ő mélyen tudatos a rosszról is, a gonoszságról, a csalásról, a hamisságról, a földön mindenféle fekete dologról. Ő a mindentudásnak a része, és ez tulajdonképpen te vagy, mi vagyunk. A rossz – bár ő tud róla – nem érinti meg, ez az érdekes benne. Ha te a rosszat kritizálod, és kitartóan tudod kritizálni, és egész nap szidod a rosszat, garantált, hogy olyan leszel mint akit szidsz. Ez az értelmi lénynek és a mi külső lényünknek a tulajdonsága: azonosul azzal, amivel foglalkozik. A belső lelki személyiséged nem azonosul azzal amikor a rosszba belemegy, hogy megváltoztassa azt benned, hanem átmegy rajta. A fejlődés, amint látjátok elég nehéz, és hosszú időbe telik. Ez az egyetemes természeti erőnek a folyamata. Garantált, hogy mindenki feljut oda, de hogy hány ezer évig tart egy-egynél – az a kérdés. A Főnöknek van ideje, neki mindegy hány millió évet ülsz itt, s viselkedsz állatként emberi testben. Nekünk könnyű megtenni, mi a rosszal azonosulunk, gonoszak leszünk. Jól emlékszem, mikor láttam, hogy a világ milyen rossz és gonosz akkor rájöttem, ez nem nekem való, az ilyen gyenge embereknek nem való. Rossznak kell lenni, csak úgy érvényesülsz, és akkor én is utánoztam a világot, hogy legyek gonosz, becsapjam a másikat, mielőtt ő engem becsapna. Így annak ellenére, hogy benned van ez a tökéletes személyiség, éled a gazemberséget. Ezért érdekes az embernek az egész futama, folyamata, mert mi vegyülhetünk lefelé és törhetünk fölfelé. Tehát ez a folyamat egy lassú, nagyon-nagyon lassú folyamat. A természet egyébként nagyon lassan dolgozik, olyan erőkkel dolgozik, hogy pazarol. A természetben bármit nézz meg, például egy szélvihar akkora erőket hoz, mikor elég volna a tizede is, hogy a fákról letörje a kiszáradt ágakat, kiszakítja inkább az egész fát. A természet nem spórol, de ideje van és lassú. Ahhoz, hogy ez a folyamat bennünk felgyorsuljon, hogy ez a folyamat valójában tempóssá válljon, csak akkor jön létre, amikor a külső lényünk, az emberi értelem felismeri a helyzetet és azt mondja: „Hé én elkezdem keresni a lelket, én meg akarom találni a lelket”. Amikor az értelem szándékosan nekiáll, nekifog és kitartóan kezd élni lelki életet, spirituális életet, akkor felgyorsul a folyamat. Akkor történik hirtelen az a sokféle csoda, amit sokan átéltetek és átélnek. Elkezdel egy ilyen programot mint a Héthetes, elkezdel meditálni meg minden, és hú mik vannak. Hát ez a Gunagriha csodát tett ezzel a könyvvel. Nem tett ő semmi csodát, a te lelki lényed, a te belső lényed teszi azt. Ő nem engedi, hogy veled rosszul bánjon a másik. Ezt gondold meg. Ez nem abból jön, hogy ki mit írt le, ez abból jön, hogy te hogyan élsz. Ha te úgy élsz, hogy neki tetszik, a te belső szellemi spirituális személyiségednek, akkor ő beavatkozik az életedbe, és megkímél téged dolgoktól amik rosszak, mindenhol egyengeti az utadat, nem engedi, hogy veled az emberek így vagy úgy bánjanak, megváltozik minden körülmény. Nekem nagyon könnyű amikor mondom, hogy hallgasd a Sorsnavigátort, fogj neki a Héthetesnek és nézd meg, hogy attól megváltozik az életed. Nem attól változik meg, hanem tőled, magadtól változik meg, mert amit én garantálok az benned van. Azért tudom garantálni, mert benned van ez a belső személyiség, és ő kijön, és nem azért jön ki mert Gunagriha mondta, hanem azért mert te úgy élsz, és ha te úgy élsz, akkor ő boldog, és a boldogság árad belőled, és érezni fogod, hogy milyen más vagy. Egy páran odajöttek hozzám az asztalhoz, hogy a Héthetessel milyen más az életük. Nem a Héthetessel más az életed, azzal, hogy elkezdted keresni a lelkedet és ezért a lelked előtérbe jön. Tehát, ha elkezdünk fegyelmezett spirituális életet élni, akkor nekünk a válasz rögtön ott van, mert ő már olyan rég vár, és könyörög nekünk, annyi esélyt adott és mi annyiszor visszaéltünk az esélyével, a jóságával és mi mégis visszanyúltunk a rosszhoz. Ha most nekifogsz akkor ő robban ki, és akkor kezdesz rájönni, hogy hoppá én valaki más vagyok mint ez a mentális, vitális test tudat. Én nem csak ez a fizikai lény vagyok, mert nézd meg mi történik velem és körülöttem, tehát egy szellemi lény vagyok. Amikor a belső személyiséged kezd kijönni és a külső személyiségedbe egy-egy részt át tud itatni és te hagyod és elfogadod a változást, azt mondod „hát így is jól van”, csak ennyit kell mondj ő már megcsinálta, és bejött annak a helyébe; és csak nézed, hogy milyen vagy, és lehet, hogy te nem veszed észre, de azt mondják „Hú veled élni milyen jó és milyen könnyű, nem mint régen”, mert megváltoztál. Miért változtál meg? Mert előjött belőled a jó. Tehát a kozmikus lakó bennünk résen áll, és tulajdonképpen mi a kozmikus lakó vagyunk, csak még nem derültünk ki annyira, nem nyilvánult ki bennünk annyira a dolog, hogy ezt tudnánk s éreznénk – ez a fő probléma. Én azt hiszem a Főnök, a Jó Isten egy kicsit a játékot elrontotta, őt szabad kritizálni, ő eltűri, megbocsát, Isten csupa megbocsátás. Ha már a teremtéstől vagy legalább attól kezdve, hogy emberek lettünk megengedte volna, hogy a lélek irányítson, vagy legalább a lélek megmutassa magát minden hónap elsején tudod, hogy milyen könnyű volna. Tudod, hogy nem lenne semmi problémád az életben, mert tudnád, hogy ki vagy; de így nem tudod, hogy ki vagy. Így csak hallgatod ezt az előadást szép, jó, oké meg kell próbáljuk, de még mindig ott a bizonytalanság, hogy vajon az olyan helyzetben fog-e működni, mikor pont a Feri piszkál engem.

A tudatos változáshoz lépni kell befelé, mert lépni kell, ez a lényege az egésznek, ezért kell, hogy segítsük a lelkünket, és itt kezdődik az előadásom címe: a lélek tápláléka. A lelket kell tápláljuk, de egy tökéletes isteni lényt mivel tápláljunk? Neki minden van, ő aki a Főnök, ő aki az Úr, ő aki átél az életeinken és ő aki az örök élet bennünk, mi csak egy rész vagyunk, amit mi most gondolkodunk. Hogy tápláld? Mindenki mondja tápláld a lelkedet, vagy meditáció a lélek tápláléka. Ezt így szépen megfogalmazzuk, hogy mi milyen nagyok vagyunk, mert a lelket tudjuk táplálni azt a kicsi valamit. Nem, a lélek végtelen. Mi a lélekben lakunk, és amikor elkezdjük táplálni a lelket, akkor a lélek táplál minket. A lélek tápláléka az, hogy te visszahúzódsz. Ennyi az egész a lélek táplálékából. Valahol vissza kell húzódj az ő útjából, hogy ne akadályozd őt, csak ennyit kell tenni. Nem is nehéz, de megváltozni nehéz. Tehát nem tenni kell, hanem egy kicsit csendbe lenni kell. A lélek táplálékát felosztottam belső táplálékra és külső táplálékra. A belső táplálék a csend. A csend a meditáció. Mi történik, ha az ember csendben van? Ha az ember megtanulja az értelmét legalább lelassítani, ne pörögjön olyan nagyon, abban a pillanatban belülről a belső személyiség átitatja az értelmi tudatot is. Megjelenik, és ez fogja hozni a változásokat a meditációban, ami nem tudatos bennünk. A meditáció folyamata a csend, az finom, selymes, kellemes, de nem egy gyors folyamat. Viszont lehet nagyon gyors is, ez attól függ, hogy a te belső személyiséged mennyire áll készenlétben és milyen erősen akarja átvenni az uralmat. Az tény, hogy a meditáció megváltoztat minket. Ezt mindenki tudja, ezt már tudósok is bizonyítják, én arról most nem akarok előadást tartani, az egy külön téma. Olvass utána, nézd meg, hogy a tudomány mit bizonyít be: hihetetlen dolgokat, hogy mik történnek azokkal akik meditálnak. Gondolj csak arra, hogy megnő az ember agya és tovább és tovább és tovább. Ez a folyamat egy lassú folyamat annak ellenére, hogy pár hét alatt már az emberben mérhető, komoly változások jönnek létre. Tehát valami történik, valami előre jön. Meditáció nélkül nagyon-nagyon nehéz belső harmóniára szert tenni. Külső harmóniára szerintem lehetetlen szert tenni, ha nem kezdel egy kicsit csendben lenni. Akkor is ha nem tudsz meditálni be kell ülj a szobába, zárd be az ajtót, kapcsold ki a kütyüket és ülj ott a csendben és hallgass egy meditációs dallamot és ülj a csendben. A csendben ha ülsz akkor tudsz harmóniát hozni az életedbe, ez a meditáció része. A meditációról többet nem beszélnék most. Ma az a fő témám, hogy mi a másik táplálék amivel gyorsítani tudjuk a folyamatot. A meditáció egy nem tudatos változást hoz bennünk létre, ahol értelmileg nem veszünk részt, mi értelmi lények. A második dolog a külső táplálék viszont egy olyan dolog, ahol értelmileg részt veszünk, akarjuk, sőt erőszakkal kényszerítjük magunkat arra. Ezért nagyon meggyorsul a játék. A külső táplálék és a belső táplálék egymást fedik és egymást támogatják. A külső táplálék pedig nem más mint a szív élet, a jóság. Egyszerűen a jóság. A jóság a természetünket nagyon gyorsan változtatja, mert ha jók vagyunk háttérbe szorul a lélek akadályozó dolog: a számító, ravasz értelem. Az érdekeket védő értelem, a birtoklásra vágyó vitális lény, hogy ez nekem, ez nekem, ez nekem. Tehát az egónkat egy kicsit puhítjuk a jósággal, ha jók vagyunk. A külső táplálék a jóság erőszakos kell legyen, tehát muszáj jónak lenned. Akarni kell jó lenni. Amikor választani kell mindig a jót kell válaszd, nem pedig azt amivel nyersz, vagy ami az érdeked, vagy amit a másik megérdemel, azt soha se tedd, mert ahhoz semmi jogod nincs. Azzal megint csak jobban és jobban bebetonozod a belső személyiségedet. Ahhoz, hogy mi a jóság meg kell nézzük, hogy mi választ el minket a jóságtól. Az emberi lény nem a jóságért él, akinek az jár, megpróbáljuk adni neki, de az emberi lény a nagyságért él, a nagyság a mi célunk. Minden szempontból minél nagyobbak legyünk, minél jobban kinőjjünk, minél több hatalmat kapjunk, minél több erőnk legyen. Adj nekem egy hadsereget, uraljam a világot, én legyek a főnök. A nagyság az amit minden ember megcéloz már fiatal korától kezdve, mert ilyen az ember, mert ilyen ma a világ. Mivel ma a világ ilyen és látod, hogy a nagyoknak milyen szép, mindenki tapsol nekik, te is szeretnéd, hogy neked tapsoljanak. Tehát a nagyság tulajdonképpen az ami a jóságnak az ellentéte. A kettő nem nagyon jár együtt: vagy egyikre teszed az életedet, vagy másikra teszed az életedet. Ha az ember a nagyságra törekszik nagyon sokszor mellőzi a jóságot, mert a nagyság a cél és nincs idő ott elpazarolni a dolgokat. Viszont ha az ember a jóságért él ott még mindig bele fog férni a nagyság anélkül, hogy azon törd a fejed vagy célod legyen. A jóság át tudja ölelni a nagyságot, de a nagyság nem képes átölelni a jóságot. Azért érdekes ez mert az ember fordítva gondolja, az ember úgy gondolja, hogy mivel a nagyság az erő és az erő a nagyságnak a tulajdona, ezért a nagyság sokkal több mint a jóság, de ez nem igaz, fordítva van. Csak mások a játékok, mások a kiosztott lapok. A jóság nem az erővel párosul, a jóság a békével párosul, de az igazi erő a békében van. Tehát, ha az erőket nézed a jó ember sokkal erősebb mint a nagy ember. Akkor is, ha őt privát testőrök kísérik, akkor is ha hadserege van. A jó embert nem lehet úgy tönkretenni mint a rosszat. A rossz embernek elég egy betegség, elég egy tragédia, elég egy kétség ami őt kinyírta vagy megtámadta, elég ha megszűnik a taps és össze van omolva. A nagyság egy rizikó. Azonkívül a nagyságért élő emberek végül is mindent feláldoznak azért, hogy nagyok legyenek. Figyeld meg, nagyon sok ember aki a nagyságért él ki sem tudja élvezni a nagysága adta lehetőségeit. Anyagi előnyeiről is lemond, a kényelméről, mindenről lemond azért, hogy minél nagyobb legyen. A nagyság az embert rabszolgává teszi, és ezt nézd meg a nagy emberekkel. Azonkívül, ha a nagyság eljut egy olyan méretre ahol elbúrjázik, ahol ellenőrizhetetlenné válik, akkor a nagyság mellett megjelenik a jóságnak a fájdalma. Ez belülről jövő dolog, és elkezdenek szenvedni ezek a szegény emberek. Mihez nyúl? A kábítóhoz, ami feldobja őt este, hogy a színpadon fel tudjon lépni, vagy megtartsa a beszédét vagy akármi és hozzányúl az eszközökhöz, hogy tudja tartani magát. Mert a fájdalom nő és nő és nő. Mert ellenőrizhetetlenné vált az ő nagysága, nem tudja azt már uralni. Ezen keresztül ezek az emberek tönkremennek. Úgyhogy a nagyság rombol is, sokszor a nagyság, nem sokszor, nagyon sokszor a nagyság ember életeket ont ki csak azért, hogy valaki a nagyságát tarthassa. Tehát a nagyság az egy rossz irány. Mi mégis mindnyájan, akármilyen kicsi üzletbe kezdesz, légy egy varrónő, légy egy asztalos mester, légy egy fogorvos vagy akármi, te a legnagyobbat akarod. Legyen tíz varrónőm, legyen egy asztalos gyáram, legyen egy nagy klinikám. Mindenki ebben álmodik, és akkor mész az álmok után. Ne egy házam legyen, több. Én addig gyűjtöttem a házakat, hogy több van mint amiben tudok lakni. Mondd meg mit csináljak vele. Több gond, több kulcs, több baj. Az emberek nem jönnek rá arra, hogy nem ezt kellene élni. Tehát a jóság ezzel ellentétben nem uralja az embert. A jóság az embernek tartást ad. A jóság nem szerepel, mint a nagyság. A jóság nem kell megmutassa senkinek, hogy ő jó. A jó ember elfelejti a jó tetteit. A nagy ember a jótékonyságát soha nem felejti el. Kiíratja az újságba is, megmutatja mindenkinek és ha úgy tett egy jótékonyságot, hogy senki sem tudja, akkor önteltségében élvezi azt. A jó ember soha sem tartja magát elég jónak. A jó ember elfelejtette, hogy ő jó. A jó embernél az egy természetes folyamat. Ez egy hatalmas nagy különbség a jóság és a jótékonyság között. A jótékonyság mindig az egóból jön, a nagyságból jön. Én nagyobb vagyok mint ő, tehát jótékony leszek vele, ez egy leereszkedő folyamat. Akkor is ha mások nem tudják, elég ha te tudod. Tehát lelkileg nekünk a jótékonyság nem sok jót ad. Ezért jobb, hogy ha csak szervezetek jótékonykodnak, nem pedig egyének. Ha nagy akarsz lenni kell, hogy tanulj, állandóan tanulj, mindent meg kell tanulj és mindent mindenért kell tudjál, ha jó akarsz lenni csak el kell felejtsd azt, amit a vágy élet neked diktált; és ha te azt képes vagy elfelejteni, a nagyság vágynak a nyomait is kitörlöd az értelmedből, akkor megjelenik a jóság. Mi a jóságnak a nagy fizettsége? A legnagyobb fizettsége a jóságnak azzal szemben aki azt éli és gyakorolja az, hogy ő az emberekben csak a jót látja. Ezzel van ő megfizetve. A jóság nagyságot hoz, de nem egy olyan fajta nagyságot, amit kirakatba teszel, amit mindenkinek mutogatsz, hanem belső nagyságot. A belső nagyság az teljesen más. A belső nagyságnak az egyik jele az, hogy bármit el tudsz fogadni ami történik. Bármit el tudsz tűrni ami történik, bárkit tudsz szeretni, mindegy hogy veled milyen. Itt kezdődik az igazi nagyság. Ehhez viszont előbb a jóság a természetet át kell vegye, kell uralja. Az értelem az ami minket vezérel, és az értelem a nagyság után vágyik és bármit megtenne érte, és meg is tesz sajnos sokszor bármit, hogy ő naggyá válljon. A jóság az nem. Az hogy megtesz mindent az egy eröltető életmód, mindig egy erőszakos életmódban él az, aki a nagyság után megy és soha nem boldog. Egyszer azért nem boldog mert az önteltség nem egy boldogság érzés, másodszor azért nem boldog, mert mindig van valaki aki elhagyja őt. A nagyság neki egy hatalmas veszteség. Egy nagy probléma, egyik nagyobb sztár lesz mint te vagy, akkor már megment a nagyság, az egész amire az életedet tetted. Tehát nagyon-nagyon nehéz az a fajta életmód. Az értelem a nagysággal él. A szív a jósággal él, a szív a jóságból él. Ezért mondtam, hogy a külső dolog a szív élet, meg kell tanuljuk az életvitelünk központját innen a komputerből lehozni ide, a békés szívünkbe. Az értelemben az elv: „Szemet szemért, fogat fogért.”, a szívben az elv csak egy kérdés: „Mitől vagyok boldog?”, és ő mindig csak azt diktálja amitől boldog vagyok. Amikor a nagyság értelem visszahúzódik, eltűnik, akkor a jóság szív előjön, és hidd el nekem, hogy az életedben ezt kell figyeld. Mikor mit teszel, legyen ez családi program, legyen ez személyes terv, legyen ez vállalati terv vagy bármi más mindig figyeld, hogy ez most a nagyságért van, vagy a jóságért van. El kell kezdjük tudatosan magunkat figyelni, hogy mit miért teszünk. Nekik segítek a nagyságért, az elismerésért, a tapsért, vagy azért mert a szívem azt mondja, hogy ezt tedd meg. Ez egy nagyon nagy különbség, és sokszor ez a különbség csak árnyalatnyi. Amíg nem kezdjük magunkat figyelni, amíg nem kezdünk csendben lenni, addig sokszor nem vesszük észre, hogy mi tulajdonképpen a nagyságért tesszük a jóságot, vagyis jótékonykodunk, az pedig nem a jóság. A jóság azáltal, hogy a békét hozza, és azáltal, hogy el tudjuk fogadni a világot és a társainkat, egy Isten közelséget jelent. Mert terjedünk benne. A nagyság ami neked nagyság Istennek lehet, hogy egy piti dolog, nagyon relatív, de ami neked jóság, az Istennek 100 %-os, hogy jóság. Tehát a isteni életmód csak a jóságban keresendő és élhető. A nagy emberek azt gondolják, hogy a jóság gondolatok azok fölösleges filozófiák, amivel nem érdemes foglalkozni. Olvastam egy nagy filozófustól, nagy tudósoktól, hogy Jézus tanítása egy gyönyörű dolog, de az egy utópia, nem lehet megvalósítani az életben. Bizonyítja ez a 2000 év is, hogy az emberek nem tudták megvalósítani, hogy az egész csak egy humbuk, ezzel nem is érdemes foglalkozni mert ez nem egy valóság; mert nem jutunk el oda, hogy szeresd felebarátodat mint önmagadat. Ezek az urak, ezek a nagy fejek nem próbálták ki következetesen az érdekeiket visszahúzva a jóságnak élni, és ha valaki ezt kipróbálja, akkor ő nagy lesz, a jóságban lesz nagy. Nézd meg, hogy a világban miért van az, hogy Szent Ferencet mindenki ismeri, de mondj nekem egy-két embert az ő korából, azokat nem ismerik. Azt a gyereket aki mezítláb ment, a galamboknak prédikált és mindenkit szeretett, azt mindenki ismeri. Teréz anyát mindenki ismeri. Milye volt Teréz anyának? Nem volt hadserege, nem volt hatalma, se Ferencnek, se Teréznek, ők az Isten gyermekei voltak, akik eladták magukat a jóságnak. Érdekes dolog, mert a nagyság az egy szalmaláng, ami felgyúl, mire már megtapsoltad el is tűnik, az idő elmossa a nagyokat, a jóságot nem tudja elmosni, a jóság az megmarad. A jóság tovább él, a jóság egy példa, a jóságot követik, ma is szerzetesek odaadják az életüket és beállnak, hogy azt éljék, amit Szent Ferenc tanított. Teréz anyának a rendje megmaradt és meg is fog maradni örökre, mert ő a jósággal élt. Tehát a nagyság az a dicsőség, a nagyság és a dicsőség együtt élnek. A jóság társa akivel együtt él a megelégedés; de ez csak akkor működik és itt a problémánk, ha a jóságod feltétel nélküli és elvárásmentes. Itt hibázol te, a jóságodat adod, igyekszel, de a nagyság vágyadat nem húztad vissza, és mivel azt nem húztad vissza, nem tud neked megelégedést adni a jóságod, mert azt fogod mondani, senki sem értékeli az én jóságomat. Jónak lenni önmagadért kell legyél, senki másért. Te azért kell jó légy, hogy te magaddal békében éljél, hogy te megelégedjél magaddal. Nem azért, hogy mások azt megtaposolják, vagy örüljenek neki, vagy akármit csináljanak; ha a te jóságodat kritizálják az az ő dolguk, az téged nem tud elérni, ha elvárásmentesen vagy jó. Legtöbb anyukának itt bukik meg az élete. Felneveli azt az édes kicsi bébit, aztán lesz belőle egy nagy tróger, és akkor az anyuka tönkre van menve, ezt kaptam én háláért, a jóságomért. Itt a baj, elvárás és feltétel nem szabad, hogy benne legyen ebben a játékban.

Most pedig jön a gyakorlat. Hogyan legyek jó? Hogyan legyek jó? Mi gyerekeknek szoktuk mondani, figyelj ide megint megcsináltad ezt a rosszat, hát nem baj de legközelebb ne csináld, mert benned van egy jó fiú meg egy rossz fiú, vagy egy jó kislány s egy rossz kislány. A rossz kislány mindig súgja, hogy csináld meg a rosszat, a jó meg azt mondja ne csináld meg a rosszat. A jó kicsit unalmasabbnak tűnik mint a rossz, mert a rossz izgalmasabb, hogy hogy úszom meg, ha már megcsináltam, ez nem csak a gyermekre vonatkozik. Te egy gyermek vagy, mindaddig amíg ebben a testben élsz. Én nem hiszek a felnőttkorban, felnőtt nincs, az csak egy képzelet. Húnyd be a szemed, menj be a szívedbe és érezd meg, hogy a gyermek aki te voltál itt van benned és milyen csodálatos, örömteli az az érzés. A rossz gyermek is itt van benned, és valószínű, hogy sikerült úgy éljél a körülmények vagy az érdekeid miatt, hogy a rossz gyerek nagyobb területet vett el benned mint a jó gyerek. Tehát nekünk mindig meg kell nézni, hogy ki súgja ezt a dolgot. Na most, hogy ha jó akar valaki lenni, akkor van egy alapszabály, és ezt az alapszabályt kellene mi megjegyezzük életünkre és ide felírjuk a homlokunkra, ez az alapszabály az én mesteremtől van. Azt mondja:

„Erőszakold magad, hogy jó légy,

Szeress másokat, hogy jók legyenek!”

Mi a fordítottját tesszük, erőszakolunk másokat, hogy jók legyenek, amiből soha jó nem lesz. Nem erőszakoljuk magunkat, hogy jók legyünk, mert hát ilyen az élet, így kell élni. Tehát az alapszabály ez: erőszak magammal szemben igen a jóságért, de másokkal szembe soha, csak a szeretet. „Hajts térdet a jóság előtt mindig magadban, de soha a nagyság előtt ne!”

Jóság gyakorlat. Külső gyakorlat a jóságra. A jóságnak a legmagasabb formája kívül, a külső megnyilvánulásban. Micsoda? A szolgálat. Amit mi teszünk valamiért, valakiért, valami pozitív célért. Ha te el akarsz kezdeni tapasztalatot szerezni, hogy valóban a jóság milyen gyorsan hozza neked a megelégedést és a boldogságot, akkor kezd el azzal, hogy minden tevékenységedet, amit el kell végezz, legyen az a családi kötelezettség, legyen az a munkahelyed bármi, többet ne vedd annak, hogy ezt muszáj csinálni, hanem vedd annak, hogy ez az én szolgálatom a világnak, és a világért. Ha én elmegyek dolgozni, soha nem gondolok ma a pénzre, harminc évvel ezelőtt csak arra gondoltam. Mindenkinek tudtam, hogy melyik embernek hány ezret lehet kifúrni a szájából. Ma én csak szolgálok, és a szolgálattal mi történik, ezt el akarom mondani, mert ez egy lényeges dolog. Ha te a munkádat (csak innen átállsz és) szolgálatnak tekinted, estére nem fáradsz el, hanem erőt gyűjtesz. Hihetetlen, de valóság. Nem is kell elhidd, de próbáld ki és meglátod, hogy működik. Ha minden tevékenységedet szolgálatnak veszed, akkor tudod te kívül megvalósítani a jóságot, és nem azon mérgelődsz, hogy megint itt hagyta a hülye gyerek a mosatlant nekem. Én kell elmossam, mert én vagyok az anyja, vagy az apja, vagy a testvére, mert ő a lusta én a szorgalmas. Akkor ezen bosszankodunk, ez nem szolgálat. Vedd szolgálatnak, ajánld fel szolgálatnak. A benne lévő belső személyiségnek, most legalább tudod, hogy hol van Isten. Ő benne és benned és add neki azt a szolgálatot, akkor másképp fog kinézni a dolog, a te hangulatod meg minden, és mire végeztél azt mondod „ez döfi volt”, és nem agyon mérgelődöd magad.

A belső gyakorlat. Nekünk a jóságot belül, önmagunkban állandóan kell hordozzuk. Hogy tudjuk ezt megtenni? „Ma időt szánok arra, hogy elismerjek és csodáljak mindent amit látok és mindenkit akivel találkozom.” Az úton, útfélen, villamoson, akárhol, akit meglátok én magamba azt mondom „légy boldog”, „legyen ma sok szerencséd”, „légy egészséges” vagy amit te a legjobbnak tartasz. Ezt kezd el. Nem kerül semmibe, se pénzedbe, se idődbe, se semmibe, hát mondjuk időbe igen mert nem tudsz annyit ülni a telefon kütyün. Ha beszállsz a metróba nézd meg tíz emerből hatan nyomják és bent vannak a világukban. Ők nem néznek egy emberre, hogy kívánjanak nekik jót. Ők még magukra se néznek, csak a kütyüben élnek. Ez sajnos így van. Ha valaki spirituális, és ha valaki boldog akar lenni, akkor neki az embereknek belülről csendben oda kell adnia. Nézd meg, ha ránézel egy furcsa emberre aki nem éppen úgy néz ki, ami neked ideális azt mondod „Isten segítse, légy boldog”, hogy megváltozik a gondolatod. Nem tud már többet rossz gondolat jönni, hogy az az ember ilyen vagy olyan, megszűnik a kritika. Nagyon-nagyon érdekes dolog. Mindenki kívánja mindenkinek azt a jót, amit ő a legnagyobbnak tart. Én a legnagyobbnak tartom mint spirituális ember aki 28 éve ezt az utat járom a mesteremmel, hogy érjem el azt az állapotot, amikor a belső személyiségem fog uralkodni, és a külső személyiségem egybeolvad ezzel. Ezt nevezzük a jógába jógának, vagy nevezzük mi nyugati emberek Isten megvalósításnak. Úgyhogy én tegnap óta egy lánytól megtanultam, hogy én mindenkinek azt kívánom „Légy Isten megvalósított”. S neked is azt kívánom: „Légy Isten megvalósított!”

Az előadást megtekintheted videón is:

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja