Meditációs gyakorlatok Gunagrihával a Szív útján

MEDITÁCIÓS TANFOLYAM 1. RÉSZ – 2016.05.24. – GYŐR

Most a meditáció gyakorlati részéről beszélünk. Miért meditálunk? Miért akartok megtanulni meditálni? Mond valaki valamit? Mi az oka? Csak úgy nem mész valami után. Valamit érzünk, hogy bennünk több van mint amit tudunk, és ez a valami, ez az érzés késztet minket arra, hogy ezt a valamit – ami több bennünk mint amit az értelmünkben tudunk – szeretnénk megismerni, megtapasztalni. Tehát mi azért kezdünk el meditálni, mert meg vagyunk győződve – az elején csak érezzük, hogy így vagy úgy -, de azután meggyőződünk róla, hogy bennünk van egy nagyobb Én. Egy nagyobb erő, mint amivel mi a mindennapi életben rendelkezünk, és tudunk bánni a dolgokkal; ehhez szeretnénk bejárni. Ezt nevezheted léleknek, nevezheted direkt Istennek, mindegy minek nevezed, nevezheted belső énnek, nevezheted belső erőnek, de ez bennünk van. Ezt az ilyen egyszerű dolgokból mint a hipnózis jól látjuk, vagy vannak dolgok amiket megérzünk, de nem tudjuk. Ilyen átütések vannak és akármennyire is védekezik az értelem és tudja, hogy mit szabad tudjon és mit nem szabad tudjon, annak ellenére mi olyan dolgokat is megérzünk, megtudunk, amiket az értelem kizár. Tehát ha meditációba leülünk, akkor az a célunk, hogy tapasztaljunk meg valamit, ami mögötte van, az értelem mögött. Ezért a meditációban szeretnénk megtapasztalni az értelem csendjét, hogy elérjünk egy olyan állapothoz, ahol az értelem csendben van, vagy egy állapothoz amikor mi mondjuk meg az értelemnek, mikor van csendben. Tehát ez a meditáció célja tulajdonképpen ilyen egyszerűen, vagy közvetlen lépésként kifejezve. Ha mi be tudunk menni az értelem mögé, akkor bemegyünk a másik világba, kapcsolatba kerülünk vele. Ezt jól tudjátok azokból a történetekből is, ahol emberek klinikai halálba kerülnek és utána visszajönnek és emlékeznek, és elmondanak dolgokat amik csodák, és azt magukban tapasztalják meg, amikor az értelem leáll. Mi nem akarunk meghalni, mi uralni akarjuk az állapotunkat és úgy meditálni, de nem értelemmel uralni. Azt kell tudni a meditációhoz, hogy a meditáció attól függ, hogy én minek tekintem azt. Hogy állok én hozzá. Mit akarok én a meditációval tenni, illetve mi nekem a meditáció. Én a meditációnak megadom a módját. Mint kezdő mindenképp minden dologban meg kell add a módját. Tehát a meditációra föl kell készülj. Oda egy külön ruhát veszel fel, tisztálkodsz, tusolsz vagy ha nem legalább megmosakodsz, fölveszel egy ruhát ami tiszta, hogy érezd tisztának magad, fölveszel egy ruhát ami világos, nem sötét fekete. Megmondom miért. Ha fekete ruhába öltözöl tetőtől-talpig nézz bele szűken vagy, a sötét szín összehúz, a világos szín tágít. A fény mindig tágít. Tehát a fehér ruha a meditációban már eleve egy tágasságot ad. Ezek a fizikai apró pici dolgok mikor már nem vagy kezdő abszolút nem számítanak, semmi sem fog számítani, de amikor kezdő vagy minden apró pici dolog rengeteget számít, mert ezek segítenek abban, hogy az értelem tudomásul vegye, hé itt valami olyan történik ahol nem én dirigálok, itt valami olyan történik és kell történjen, ahol én az útból félre kell álljak. Ahol valami csodálatosabb, szebb dolog, magasztosabb dolog történik. A lélek Istennek a helytartója, és ez nem vicc. A lélek soha nem szomorú, mindegy veled mi történik a lényedben, a külső lényedben sírsz és zokogsz én tönkre vagy menve, a lélek isteni. Tehát mi ezzel az állapottal akarunk találkozni. Mi a szívünkre meditálunk és ez az egész meditációs tanfolyam, amit itt hallotok végig arra megy, hogy a szívünkben mit tudunk tenni. Tehát azon igyekszünk, hogy innen a központot levigyük a szívbe. Az értelem utunkba áll, de az értelem a mi eszközünk, értelem nélkül nem tudnánk meditálni sem, pedig az értelmet kell félretegyük a meditációhoz. Ez egy nagyon érdekes dolog: az értelem az utadba áll, de ha nincs értelmed nem tudod kezelni. Tehát nekünk a jó értelemre van szükségünk, azt kell tudjuk ellenőrizni. Ez a titka az egésznek. Itt amit megtapasztalsz, átélsz vagy megtanulsz az, hogy hogyan fogjál neki. Ezt otthon nap mint nap kell gyakorolni, naponta kétszer – ez a minimum. Ha te valójában azzal az idővel amit erre fordítasz ki is akarsz hozni belülről belső erőt, tapasztalatot, valami más tudatot mint ahogy élsz és boldogabb akarsz lenni, akkor azt ismételni, ismételni, ismételni kell. Tehát az ismétlés nem csak a tudás atyja, hanem a meditáció atyja is. A meditációban azt mondja a mesterem nem kell megtanulj semmit. Te mindent el kell felejts amit magadról, az életről meg mindenről tanultál. Tehát amikor leülünk meditálni, akkor el kell felejtsünk mindent. Maga az a tény, hogy más ruhába öltözöm, ha lehetőségem van otthon készítek magamnak egy kis oltárt, ahol van egy szál virág, gyertya, hogy szükséges vagy nem szükséges azon ne törd a fejed. A gyertya egy ünnepélyességet ad, születésnapokon is meggyújtják, ünnepi lakomákon is gyertyát gyújtanak, tehát az értelem tudja, hogy valami különleges van ilyenkor. Egy mosolygós fényképét a mesternek a gyertya mellé kiteszed, és oda ülsz le meditálni. Tiszta ruhát veszel, amit csak a meditációhoz használsz, ha már így ülsz le, és egy ilyen érzéssel ülsz le, akkor minden sokkal könnyebben megy mintha csak odaülsz. A meditációról tudj egy dolgot: meditálni nem kötelesség. Ha te úgy veszed magadnak a meditációt, hogy jaj muszáj most meditáljak, rázzam le a dolgot – akkor ne csináld. A meditáció egy kiváltság. Ha már ott vagy, hogy elmész egy meditációs tanfolyamra és később otthon leülsz meditálni, akkor te már egy kiválasztott vagy attól az erőtől, amit mi emberek hordozunk magunkban. Ez az erő benned több akar lenni, ezért vagy kiválasztott. Tehát a meditációért hálás kell legyél, hogy meditálhatsz. Ezek az alap dolgok. Mindig ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben, ugyanazokkal az eszközökkel. Fénykép: kiteheted Jézus fényképét, ha neked Ő a mestered, vagy őt érzed sokkal közelebb. Kiteheted Jézust a mosolygó mestered mellé, nem féltékenyek, nincs ilyen a belső világunkban, mi csak a külső világunkban gondoljuk azt, hogy ha én most egy mesterhez fordulok hűtlen vagyok a másikhoz, ezek mind butaságok. Tehát, ha te mindig ugyanabban az időben, ugyanazokkal a körülményekkel és ugyanúgy ülsz oda, akkor az értelem már tudja, hogy kell valami történjen. Nagyon jól emlékszem az első hetekben voltam a meditációval, mindig ugyanazt az időt betartottam szigorúan, és jött egy nagy családi összerezzenés, esküvő vagy eljegyzés a családban és nekem oda el kellett mennem. Ott ültem a vacsoránál este nyolc órakor, és egyszer csak a fejem elkezdett tágulni, s én olyan békét, mély csodát éreztem, pedig nem voltam otthon, hogy meditáljak. Tehát maga az értelem már lelassul, félreáll, és hagyja, hogy előre jöjjön valami, mert szokva van ahhoz az időhöz; ha ezt meg tudod csinálni, ha be tudod tartani, akkor ez egy nagy előny, tehát nagy lépést tudsz tenni, és sokkal könnyebben megy a dolog. A tisztaságot mondtam, elsősorban a fizikai tisztaságra gondolok, mert ha valami magasztos, vagy szent helyre megyünk, akkor tisztába öltözünk. Úgy kell venned, hogy a meditáció a te ünnepélyes alkalmad minden nap, és ha így tudsz hozzáállni, akkor nagyon könnyen fog jönni az erő, és így fog jönni a mélység ami bennünk van. Tehát azzal kell kezdenünk, már mielőtt odaültünk, hogy egy ilyen zenét háttérnek beteszel már akkor mikor készülődsz, és amikor készülődsz egy dologra gondolj mindig, hogy hálás vagy, hogy most magadnak húsz percre visszavonulhatsz. Nem törődsz semmivel. Te ezt az időt magadnak szentnek és sérthetetlennek kell összehozd a környezeteddel, és meg kell tanítsd őket, hogy most figyeljetek ide, ez a fél óra az enyém. Kikapcsolni a telefont, most kérlek kapcsoljátok ki a telefont, csendesre, ha valakinek be van kapcsolva. Ki kell kapcsolni a kapucsengőt és mindent. Tulajdonképpen már azzal, hogy lekapcsolod a dolgokat és azt mondod most fél óra az enyém, ezzel már jön egy lazulás. A meditációban az értelmet valahogy le kell lazítsuk és pontosan ezzel, hogy kikapcsoljuk a dolgokat, és a külső világtól fél órára búcsút veszünk, ezzel már lazítottunk. Már nincs meg a stressz, hogy mi történik, vagy ezzel mi van, vagy azzal mi van, ezeket a gondolatokat mind el kell felejtsük. Tehát egy ilyen csend körülményt kell összehozzunk magunknak, de egyet azért tudjatok most is a gyakorlat közben és otthon is: mi nem a külső csendet figyeljük, ha van jó, ha nincs úgy is jó. Meg kell tanuljuk a belső csendet hallani, a saját belső csendünket. Az pedig nem attól függ, hogy valaki köhög-e mellettem, vagy kívül megy-e a moped, hanem attól függ, hogy a gondolatok hagynak, hogy megérezzem a csendet magamban vagy sem. Én azt mondom, hogy ilyenkor találkozom az örök barátommal, az Isteni Lénnyel, aki bennem lakik és az életet hordozza, ezért ez egy ünnepélyes dolog, ez egy nagyon magasztos dolog. A test a templom és a szívünk az oltár, és meg kell tanuljunk az oltár előtt lenni a csendben, a többit mindent rendez a lélek. Hogy mi történik, mi nem történik az minket abszolút nem érdekel. A gyakorlatot végigcsináljuk, úgy ahogy elő van írva, vagy ha vezetéses meditációt végzel hang után, ahogy vezet és elmondja, akkor aszerint csinálod, de minket nem érdekel, hogy mi történik. Az sem, hogy történik-e valami vagy sem. Elvárás nem lehet. Nem lehet azért meditálni, hogy ez legyen. A meditáció nem olyan mint az imádkozás. Az imádkozásban te kérsz valamit és azért imádkozol. Van valami vágyad amit szeretnél, ha egyebet nem akkor azért, hogy „Uram add meg nekem, hogy legyek jó és azt csináljam amit Te mondasz”. Ha nem is kérsz semmit, akkor is kérsz valamit, ez az ima. A meditáció más. A meditációban mi hallgatunk, az imában ugye mi beszélünk Isten hallgat, vagy meghallgat vagy nem hallgat meg. A meditációban mi kezdünk hallgatni, és aztán Ő majd megszólal és azt ad amit Ő akar. Tulajdonképpen a meditáció nekünk mindent megad, amire szükségünk van. Az igazság az, hogy az értelmünkből nem tudjuk, hogy igazából mire van szükségünk, viszont a belső lényünk tudja, hogy mire van szükségünk és ez történik a meditációban. Tehát ezeket így egyszer röviden össze akartam foglalni. Még egyet, a testnek a helyzete. Meditációt nem lehet végezni fekvő állapotban, ahhoz legalább húsz-harminc éve már kell meditálj. Tehát meditációban a gerinc mindig egyenes kell legyen, ezért a legjobb egy széken ülni, egy olyan széken, ahol a hátadat meg tudod támasztani, mind a két láb a földön legyen egymás mellett, nem keresztben, hogy a lábak is el tudjanak lazulni. A kezeinket általában tenyérrel fölfele tartjuk a lábainkon, azért mert a kéz nagyon érzékeny. A kezünknek rengeteg hely van az agyban. A kézzel érezzük a levegőt, a tárgyakat, mindent. Tehát, ha fogsz valamit, legyen az a ruhád, vagy akármi, az mindig könnyebben gondolatokat hoz, mint hogyha a tenyered szabadon fölfele a levegőben áll. Tehát ezek a dolgok, amelyeket mi akarunk élni.

Most fogunk együtt gyakorolni. A tenyeret tedd le a térdedre, nem kell, hogy tartsd, hogy az izmok tudjanak ellazulni. Én mindenkit tegezek, és engem kérem mindenki tegezzen 1 évtől 99 évig, a százasokkal majd beszélgetünk külön. Tehát beülünk ebbe a helyzetbe, én most nem fogok mondani semmit. Most egyszer csak elképzeled azt amit eddig mondtam, hogy most ez az idő a tied és csendben vagy. Behunyhatod a szemed, ha úgy esik jól, nézhetsz magad elé, ha úgy esik jól teljesen mindegy, ez csak egy bevezető arra, hogy vedd tudomásul, hogy most mindent elengedsz, minden problémát, minden kötelességet, mindenféle dolgot hagyunk, hogy elmenjen.

Nyugodtan ellazulok, semmi dolgom nincs. A felkészüléshez az is hozzátartozik, hogy mikor elcsendesedtünk minden meditációnkat a következő dologgal kezdjük. Azt mondjuk Szeretet, Szeretet, Szeretet ezt magadban mondod, elmondod legalább 7-szer, de nem szabad számolnod, ha 8 lett úgy is jó, ha 6 lett úgy is jó, ez csak egy belső cél. Szeretet, Szeretet, Szeretet, Szeretet, Szeretet, Szeretet, Szeretet, Szeretet. Miközben mondom, hogy Szeretet, azt érzem, hogy a Szeretet belemegy a lábaimba, karjaimba, testem minden részébe. Most egyenként veszem és azt mondom Szeretet: érzem, hogy belemegy a karjaimba és erősít. A Szeretet egy erő, ha beviszem a testrészembe az erősödik, erősítem a karomat, hogy jobban tudjak szolgálni ezen a bolygón. Szeretet, Szeretet, a szemembe megy a Szeretet, a szemembe azért megy a Szeretet, hogy ezután mindenkiben a jót lássam. Szeretet, Szeretet, Szeretet most a fülembe megy a Szeretet, azért, hogy ezután mindenben csak a jót halljam. Ezt a Szeretet gyakorlatot végigviheted minden szerveden. A szívünkön, a testi szívünkön, a májunkon, a fejünkön. Ha valamilyen problémád van, egészségügyi vagy valami, ha nincs problémád akkor is erősít, erősít. Tehát ezzel a Szeretet gyakorlattal kezdünk miután felkészültünk, minden nap minden gyakorlatot ezzel kezdünk. Most még válassz ki három részedet és a Szeretetet 2-3-szor ismételve érezd, hogy bemegy abba a részedbe és erősít. Most érezd azt, hogy egy virágos kertben vagy, sok-sok virág van, és itt a kertben válaszd ki a te kedvenc virágodat, azt a virágot, amelyet a legjobban szeretsz, amelyet a legjobban csodálsz. Ahhoz közel megyek, megnézem, megérzem az illatát, és azt képzelem, hogy ez a virág belémjön, a virággal ketten összefolyunk és azt mondom magamban: „Ó Istenem én olyan nagyon szeretnék olyan szép lenni mint ez a virág. Én olyan nagyon szeretnék olyan tiszta lenni mint ez a virág”. Tisztaság, szépség, szép tisztaság és tiszta szépség. Most megérzem, hogy a virágnak az a pici tisztasága és szépsége belémhatol és terjed bennem. Ezáltal a virág léte és az én létem nincsenek már elválasztva, így a virág tulajdonságai is mind bennem vannak: tisztasága, szépsége és illata. A virág pedig a mellkasom közepére, a szívembe helyezkedik be. Szívemben a tisztasága és szépsége a legerősebb. A szívem ereje a tisztaság erőből tud kijönni. Ez a virág most a központom, nincs testem csak virág vagyok, nincs elmém csak virág vagyok, csak a tiszta szép virág vagyok. Most én magam vagyok az a gyönyörű virág amit értékelek, csodálok és szeretek. Így én szeretem magamat, szeretem magamat, csodálom szeretetre méltó lényemet. Szeretem őszinte tisztaságomat. Szeretem magamat, de van bennem valaki, aki engem még jobban szeret. Isten végtelenül jobban szeret engem, mint ahogy én képes vagyok magam szeretni. Amikor szeretem magam Isten szeret engem. Mikor nem szeretem magam Isten szenved. Szeretem magam mert ettől boldog vagyok, és ha én boldog vagyok Isten bennem az örök barátom, boldogabb, végtelenül boldogabb mint én. Minden nap, minden órában meg kell tanulnom, hogy amit érzek azt Ő is érzi, amit mondok azt Ő is hallja, amit gondolok mindent tud. Csak Ő végtelenül erősebben él át mindent mint én. Szeretem magamat. Szeretem magamat mert Isten gyermeke vagyok és mindegy mit teszek vagy tettem Isten szeret engem. Szeretem magam mindig csak jót teszek. Mivel Isten az én legmagasabb részem én mindig össze vagyok kapcsolva Vele, csak nem mindig érzem, ezért ha az Ő szeretetét figyelem akkor nagyon könnyű szeretnem magam. A virágot a szívemben hagyom ma is, holnap is és minden nap. Aztán ha a szívemre gondolok holnap vagy bármikor tudom, hogy a tiszta és szépséggel teli virág van bennem. A szeretet bennünk egy valóság. Szeretem magam mert a Szeretet vagyok. „Igazság mindenben van, de a Szeretet minden”. A minden a Mindenható. A mindenben én is benne vagyok, én is a Szeretet vagyok. A velünk született legelső tulajdonság a Szeretet. Szeretettel jöttünk erre a világra és szeretettel kell éljünk, ezért szeretem magamat. Azért szeretem magamat mert ezáltal ismerem el igazi létemet a Szeretetet. Kedvenc virágodat jól őrizd meg szívedben. A következőkben el fogunk énekelni közösen egy pár mantrát. A mantra egy olyan hangzású szó vagy mondat, amely bizonyos erővel van tele, és tudja adni nekünk azt az erőt akkor is, ha mi abban nem hiszünk, ez a legérdekesebb a mantra hatásában, hogy nem is függ a hitünktől. Ha tudsz énekelni otthon jó, ha meditáció után nem beszélgetsz, nem rögtön futsz és rohansz valahová, hanem 1-2 dalt odaadóan, lélektelien elénekelsz. Minden gyakorlatnak és minden dolognak a meditációs életben csak akkor van hatása, ha teljes odaadással tesszük. Teljes odaadással belevisszük az egész lényünket. Ha mi képesek vagyunk őszintén, teljes odaadással meditálni, énekelni és spirituális dolgokat olvasni akkor a fejlődés és a változás hatalmas és nagyon-nagyon gyors.

Minden alkalommal valami más lesz, de minden alkalommal a bevezető ugyanaz kell legyen a meditációhoz. Most neked az volna a fontos, hogy ezekből a gyakorlatokból amit a legjobbnak érzel magadnak, amiben a legnagyobb tágulást érzed azt gyakorold. Tehát a meditációt nem muszáj minden alkalommal cserélni, egy gyakorlattal maradhatsz sokszor egy hétig, két hétig egy hónapig, két hónapig. Belülről meg fog jönni az érzés: ez elég; és ha belülről megjött az érzés, hogy ez elég, az azt jelenti, hogy abból a gyakorlatból amit meg kellett kapjál minden megvan neked. A meditáció a képzeletnek a játékával kezdődik, és csak a képzeleterőnkkel vagyunk képesek befelé menni a másik világ felé. Tehát amit mindig elképzelünk az egyszer csak kinyilvánul rajtunk, a Szeretet. Ha elkezded ezt a gyakorlatot a Szeretettel az egész testedbe, utána, hogy szereted magadat akkor fog jönni a pillanat a mindennapi életben, hogy hoppá valamit tenni és akkor nem, Szeretet. Akkor már nem engedi, hogy problémát szerezz magadnak. Mert a meditáció lényege, hogy jobbá tegye az életet, erre megy ki az egész. Tehát a hétköznapjainkban mi jobbak legyünk azért, hogy az életünk jobb legyen. Ez a legfontosabb benne. Ezért kell, ezért érdemes, és ezért kellene, hogy mindenki meditáljon aki egy szebb, nyugodtabb, tisztább, boldogabb életet akar, mert akkor az az erő tud irányítani téged, magadból kiengeded a jót, ez a lényege. Ez pedig az életben mindenben segít, segít a munkában, a sikerben, a sportban minden minden dologban.

A MEDITÁCIÓS TANFOLYAM MEGTEKINTHETŐ VIDEÓN ITT

VEZETETT MEDITÁCIÓK GUNAGRIHÁVAL

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja

Hozzászólások lezárva