Lelki fogyatékosság

 

Milyen érzésed van, ha nyomorékokat látsz? Gondolok itt, szebben kifejezve fogyatékosokra, mind testi, mind pedig szellemi hátrányos helyzetűekre. Rosszat gondolsz? Elítéled, utálod, szidod talán őket? Nem. Nem hiszem. Inkább átérzed a helyzetüket és sajnálod őket. Fáj a szíved értük, nemde?
Milyen érzésed van, ha lelki nyomorékokat látsz? Gondolok, itt direkt kifejezve a hazugra, a csalóra, a tolvajra és így tovább. Rosszat gondolsz? Elítéled, utálod, szidod talán őket? Igen, bizonyára igen. Miért? Van különbség a fenti fogyatékosok és ezen fogyatékosok között? Azt mondod igen, mert ezeknek kellene legyen eszük hozzá, hogy becsületesek legyenek. Ez nem ész kérdése, ez épség kérdése. Van nekik ép szívük, amibe olyan is lakik, mint együttérzés, szeretet? Nincs és nincs és nincs. Hidd el nekem, olyan ez, mint akinek hiányzik a lába, a keze vagy akár lába-keze és talán még az esze sem koordinál. Az egyik nem uralja a testét, vagy az értelmét, vagy a mozgás képességét, a másik pedig nem uralja az erkölcsét. Az értelem nem tudja pótolni azt, ami nincs. Ha tudná akkor ezeket, legalábbis már akiket elkapnak, csak egyszer zárnák be. Utána értelmével tudná irányítani, hogy még egyszer ne kerüljön oda. De nem így van. Hiába esküszik meg rá, nem engedelmeskedik a nyomorék erkölcse. Tovább hazudik, lop, csal mert egyszerűen nem ép ember.
Nézd meg önmagadat! Van egy gyengeséged, amit ismersz és nem is szereted, mégis hányszor ismétled meg? Nem egyszer, hanem sorozatosan évekig, akár évtizedekig. Tudsz tenni ellene a fogadalmaddal, az ígéreteddel? Tudsz tenni ellene az eszeddel? Nem vagy képes. Nos akkor itt ez a válasz.
Tehát olyasmin mérgelődsz, ítélkezel az értelmeddel, ami nem is az emberi értelem hatáskörében tartozik. Kinek ártasz vele, ha szidsz egy fogyatékost? Önmagadnak, csak egyedül magadnak. Ennek viszont soha nem lesz vége, mert testi, vagy szellemi fogyatékos talán ezerre egy jut, de lelki nyomorékok száma nem felmérhető, mert az emberi faj egyelőre még csak az állat részében kész termék, az emberi-erkölcs részét illetően még tehetetlen síró baba.
Nem lenne már itt az ideje, hogy lecsillapítsuk háborgásunk tengerét? Nem lenne itt az ideje egy kis belső békének? Ami nem az én hatáskörömben van, azt hagyjam ki a játékból. Hidd el, bármilyen érved is van, úgysem tudsz a nyomorékokon változtatni. Sajnálni, együtt érezni, azt lehet.

 

Úgy látom szükséges egy magyarázatot írnom az ez alatti bejegyzéshez. Tömören: azt vázoltam fel itt az alsó bejegyzésben, hogy a velünk élő fogyatékos emberek mellett – akiknek holnap ha Isten úgy akarja mi is a soraikhoz tartozhatunk – vannak azok, akik erkölcsileg nincsenek a helyzet magaslatán, nem uralják az életüket, esetleg csak másokét. Ezeket másként kellene kezeljük, mert hiszen ők is fogyatékosok. Számomra a hétköznapilag értett fogyatékos és nem fogyatékos emberek között semmi különbség nincs. Sokan félreértettek, de ez nem a téma számomra. Mindkettőben vannak kedvesek és mogorvák, boldog és boldogtalanok. És mindkettőnek meg van a maga tanulni valója ebben az életében.

Fogalmak tisztázása
Úgy néz ki szükséges egy pár fogalmat is tisztázzak, mármint azt ahogyan én látom. Isten őrizz, hogy valakit, akár embert, akár állatot is szándékomban állna megsérteni. De valószínű, hogy nem csak a kifejezés számít, hanem főleg az, amit melléje gondolunk vagy érzünk.
Nyomorék szó egy régi magyar kifejezés, amely eredetéből kifolyólag nem sértő módon a köztudatban volt. 50 vagy akár 40 évvel ezelőtt is a fogyatékos vagy sérült kifejezések még nem voltak a köztudatban, legalábbis nem a mai mértékben. A nyelv mindig fejlődik és ez jó is, hiszen ezek kedvesebb kifejezések. Elnézést kérek ha valaki sértőnek érezte a nyomorék kifejezést! Lehet számomra nem világos hogy mekkora változás történt a szóhasználatban. Például 50 évvel ezelőtt a néger szó egyáltalán nem volt sértő, ma viszont ajánlatos kerülni. Habár én úgy érzek, mint 50 éve, eszemben sincs sértegetni, de azért nem beszélhetek úgy mint akkor. Szóval sajnálom!
Felfogásom szerint a nyomorék szó több mindent foglal magába és ezért is használtam ezt. Nyom-or-ék. A szó töve a nyom szó, vagyis valami nyomást fejt ki és itt pontosan erről van szó. Ha a nyomás olyan méretet ölt, amivel az ember nem tud megbirkózni, akkor nyomorban van és aki ott van az nyomorék. Tehát valamilyen formában egy kiszolgáltatott helyzetben. Lehet ez egy állapot ami a testet, vagy annak valami funkcióját érinti vagy akár szegénység, amelyek által az ember képtelenné válik a bizonyos helyzetet uralni. Számomra nyomorék az is, aki emberi mivoltát képtelen élni, mint ahogy a bejegyzés itt lent kifejti.

Állati v. állat-rész
Köztudott hogy az állat nemesebb lény, mint mi vagyunk. Először is őszinte. Bárha az állatnak is van egy elvárása velünk szemben, de ha nem teljesítjük azt, akkor sem változik meg szeretete irányunkban. Erre az ember sajnos még egyelőre képtelen. Sokszor nehéz értelmünkkel jobb lenni, mint a kutyáink, vagyis az értelem nem egy előny, ami a jóság megvalósítását illeti, de elkerülhetetlen eszköz az isteni élethez vezető úton. Igen, aztán az még egy más téma, hogy eljussunk oda, hogy az értelmet is uralni akarjuk.
Állati számomra egy jelző arra az állapotra, amikor az értelmi lény képtelen szembeszállni az ösztönével. Ez tipikus az állatra – hiszen neki az ösztöneit nem föltétlen kell kordában tartania. Bárha az értelem egy magasabb sík, az állat-állapotában az ember képtelen uralkodni az alacsonyabb ösztön világa fölött. Lásd a dühkitörést vagy nemi ösztönök ellenőrizhetetlen fellobbanását vagy felrobbanását. Ha azt mondom egy bűnözőre, hogy állati, nem akarom sérteni az állat testvéreimet.
Mint tudjuk amikor az ember állatként viselkedik, akkor a legfejlettebb értelem is nullát ér. Az emberben három természet él, az állati, (értelem alatti) amely többnyire a rombolásban végződik, az emberi, (az érdekek szintje) amely a birtoklásról szól és az isteni, (értelmen túli) amely az önodaadásban rejlik. Az értelem bármelyiket támogathatja, de nem föltétlen képes uralni is. Ezért bármelyiket élhetnénk, ha akarnánk. De vannak társaink, akik még a középső szintet sem képesek, írott vagy íratlan erkölcsi keretben élni. Ezt neveztem lelki nyomoréknak, mert azoknál az emberi szellemrészt más erők elnyomják.

Gunagriha

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja

Hozzászólások lezárva