Valamiért azt hisszük, hogy a halál teljes ismeretlensége, és megismerhetetlensége az amitől félünk. Az elképzelt megsemmisülés borzongással tölt el. Tehát azt hisszük, hogy azért félünk tőle, mert az ismeretlenbe visz bennünket. De ez nem igaz. Mi azért félünk, mert féltjük azt, amit itt hagyunk, azt amit birtokolunk, ami leköt, ami megköt bennünket. Féltjük a függőségünket. Hiszen az életünk a birtoklásról szól. Ezt pedig annyira normálisnak érezzük, hogy nem vesszük észre, hogy a halállal való bármilyen találkozáskor önmagunkat siratjuk, mert elveszítettük egy darab tulajdont és a saját halálunk azért tölt el pánikszerű félelemmel, mert minden kötődésünket letépi rólunk.
Viszont az élet értelme valójában nem a birtoklás és kötődés. Sőt, az élet értelme a kötetlen szabadság. Mi viszont a birtoklásnál elakadtunk, beleestünk abba, mint egy árokba. Ha életünk értelme nem a birtoklás lenne, egyből sok félelemtől szabadulnánk meg. Mit is féltenénk, ha belsőleg mindent átadnánk, ha szabadok lennénk? Ez sajnos annyira idegen egy mai embernek, hogy még körbe írni is értelmetlennek tűnik.
Mi a halál?
Ahhoz, hogy ezt a kérdést megközelítsd, meg kell nézned mi is az élet? Mert hiszen a halál az élet árnyéka, vagyis annak tartozéka. Nincs halál élet nélkül és a halál az élet farka. Vagyis csak az hal meg, aki él. Ez a természet folyamata. A születés egy biztos garancia a halálra. Tehát meg kell tanulnunk azt elfogadni, félelem nélkül.
Félsz a haláltól? Valóban csak a haláltól félsz? Ha egész életünkben nem félnénk semmitől, akkor talán a haláltól sem félnénk. Az élettől tanuljuk meg a félelmet, nem a haláltól. Ismered az életet? El tudsz bánni vele? Lazán és boldogan tudod azt élni?
A halálra tulajdonképpen a válasz egy olyan állapot, amelyben belsőleg mindent feladunk, amit a halál el tud venni tőlünk, kötődéseinket, birtoklásainkat, szokásainkat. Egy olyan állapot, ahol nem magunkért, nem az egónk csillogtatásáért élünk. Állapot, amelyben még csak gondolatokban sem önmagunkról ábrándozunk. Mondhatnám egy letisztult élet, egy élet a szolgálatért, egy élet az elvekért, nem az érdekekért.
A letisztított élet nem szenved a haláltól, az átcsúszik a halálon az ismeretlen új életbe. A letisztult életben nincs félelem, mert mit is féltsen, ha semmihez sem ragaszkodik? Szóval az tény, hogy a halál megtisztít minket, de ha az életben tisztán élünk, a halál mit mosson le rólunk?
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja
Ha kapcsolatot akarsz tartani velem, ha esetleg útmutatást is szeretnél, ha értesülni szeretnél arról, hogy mikor hol járok és pontosan mire meditálok, akkor iratkozz fel itt a honlapomon a levelezési listára. Persze ha meguntál bármikor leiratkozhatsz. :)