Isten Fia – Karácsony 2015

 

Immár 28 éve magammal foglalkozva egy önfegyelmezett, ellenőrzött gondolatvilágra törekszem és arra igyekszem, hogy csak a spirituális értékek uralják tevékenységeimet. Ez idő alatt egyre kihangsúlyozottabban érzem azt a szomorú tényt, hogy karácsonykor az emberek tudata alacsonyabb állapotban van, mint az év átlaga. Az emberek elengedik törekvésüket, mind anyagi, mind pedig szellemi síkon, kukába dobják az akaratukat, túlnyújtóznak a takarójukon, vagyis mintegy kábulatban, vágyaktól elragadtatva, gazdasági kereteiken túlmenve agyonvásárolják magukat. Olyanszerű állapot tör be az ember tudatába, mintha a világvége kopogna az ajtón és ezért csak az utolsó nap számítana, mintha az időszámítás újra kezdődne, Karácsony előtt és Karácsony után időszakra.

Karácsonyi stressz és ajándék-vadászat. Ebből áll az ünnepük. Kinek, mit és mennyit? Ez lenne a kereszténység filozófiája, amire a nyugati világban büszkék vagyunk? Végül is ez a kereszténység legnagyobb ünnepe, így hát ünnepelünk.

Kit ünnepelsz december végén? A konzum világ győzelmét, vagy valakit, akit Isten Fiának neveztek? Mit gondolsz, jut eszébe a bevásárló-templomok mérgezett egérként kígyózó embertömegének, hogy a béke és a szeretet ünnepére készülnek? Gondolnak erre, amikor a parkírozó helyekért gyúródnak, amikor egymás lábát tapossák, vagy sorban állnak a kasszánál? Jut eszükbe, hogy melyek a keresztény értékek? Mit is jelent Krisztus? „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Ezt a Jézus elvet konzum cikkekkel juttatják kifejezésre.

Ha a gyermekeknek ajándékot vásárolsz, az rendben van, azt folytonosan teheted, akár Karácsony van, akár nincs. A felnőttek ajándékozása egy más dolog, az mindig elvárással teli, ami nem a tiszta öröm forrása. Sőt nagyon sokszor egy kényszerben, egy kölcsönös összehasonlításban, akár kölcsönös túllicitálásban végződik, akár tudjuk azt, akár nem. Nem is beszélve a csalódott megajándékozottakról, akik az Ünnep után cserélik be a számukra értéktelen cuccokat. Mivel ünnepeljük hát még Jézust, leszámítva a folytonos, immár önmérgezéssel határos túl-tápláláson kívül? Talán azzal, hogy bőséggel alkoholt is iszunk hozzá. Nem lennének Jézus egyszerűségéhez méltóbbak az ünnepek, ha ismét a januárt nem a többnyire hatástalan fogyókúrázással kellene kezdenünk?

A karácsonyban hinni, annyi mint Jézusban hinni. Az pedig nem a fogyasztói világba vetett hitet jelenti, hanem egy igaz hitet a belső értékekben, a belső erőben, úgy Jézusban, mint saját magunkban. Jézus maga az egyszerűséget jelenti és Jézus ugyanakkor a megbocsátás prófétája. A megbocsátás a béke alapja, mert a megbocsátás az élet elfogadása. Megbocsátás nélkül nincs béke a földön, de nincs kereszténység sem.

Nem kellene megajándékoznod magad egy kis békével? Nem kellene megajándékoznod a benned talán ellenszenvet kiváltó társaidat egy kis békével? Nem próbáltad meg legalább karácsonykor szeretni azokat, akiknek a legnagyobb szüksége van a szeretetre? Akiknek pedig szüksége van a feltétel nélküli szeretetedre, azok a lelki szegények, sokunk által az úgynevezett rossz emberek. Próbáltad utánozni Isten Fiát, ha nem is egész évben, de legalább most, amikor az Ő ünnepe miatt vannak a munkaszüneti napok? Leültél egy órányit elmélkedni magadon az ünnepnapokon? Próbáltad felismerni saját szerepedet a téged és környezetedet ért rossz dolgokban? Jól vizsgáztunk az élet csataterén, segíthettük a békét a mi pici részünkkel a saját környezetünkben? Volt bátorságom egy picit lecsípni az egómból a közösségért?

„Uram bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek!” Tehát hallgattál a szívedre és beszéltél valakivel, akinek nem tudsz megbocsátani, azért hogy bocsánatot kérj tőle? Igen, nem tévedtem, te kérj bocsánatot, azért mert régóta negatív érzéseket táplálsz az irányába. Ezek az érzéseid csak neked ártanak, és ebből kimenni úgy tudsz, ha bocsánatot kérsz tőle, mert az eltöri büszkeséged szülte negatív energiádat, amellyel magadat mérgezed és így alázatosságod békét szül. Igen legalább karácsonyra próbáltad feladni büszkeségedet? Jézus nem büszkeséget tanított, ő alázatos volt, hiszen mindenható képessége ellenére hagyta magát a tudatlan indulattól megsemmisíteni. Nem adnád oda fejfájást okozó büszkeségedet csak úgy Jézusnak ajándékként, hiszen ez könnyítene az életeden és a környezeted életén? Mindenképpen legalább azzal ki kellene békülnöd, akit te akár tudatosan, akár nem tudatosan megsértettél. Meg kell szerezned a megbocsátását, nem magadért, hanem ő érte, hiszen ő szenved miatta. Nem csak magadért, hanem több békéért a világban. Csak így lehet jobb a világ és csak így terjed a Karácsony. Ha hiszel egy picit is Jézusban, akkor ennyit meg kell tenned! Ha nem hiszel benne, sebaj, de akkor higgyél a békében és légy pártatlan az emberek megítélésében!

Békés, szeretetteljes Karácsonyt kívánok!

Szeretettel, Gunagriha

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja

Hozzászólások lezárva