Az erkölcs diadala

 

Szinte mindenre, amire azt hisszük mi jöttünk rá, már rájött valaki, csak épp nem tudjuk. Az én esetemben Tolsztoj szavai egy jó példa erre.

„Ha valaki nem ismeri fel és nem érti meg Istent, még nincs joga arra következtetni, hogy Isten nem létezik. Az egyetlen logikus következtetés, hogy még nem képes Istent megismerni és felfogni.

Szörnyű, amikor egy ember, aki életét korábban a testben képzelte el, azt tapasztalja, hogy ez a test megszűnik létezni, mégpedig szenvedés közepette!

Olyasvalaki viszont, aki szellemi életet él – számára az élet többet jelent a testbe zártságnál – az anyag megszűnésével a szellem megerősödését éli át. A szenvedés, amely természeténél fogva az anyag tartozéka, a szellem bejárhatatlan magaslatait nem éri el.

Ekképpen és minden vonatkozásban, emelkedik a parányi földi lét fölé a mennyei szféra – szavak hiányában így nevezem a szellem magasztos, körülírhatatlan, mindenek felett álló világát.

Ha az ember nem szellemi, hanem testi lény, akkor elkerülhetetlenül csak önmaga számára él.

A szellemi lény másokért él, ezáltal a saját életét az erkölcs magaslatába emeli: a másokért élés igenis az erkölcs diadala.” Tolsztoj

Igen valahol, valahogy mindannyian erre igyekszünk, másokért élni. A problémánk ezzel csak ott van, hogy ezt nem másoktól függetlenül tesszük. Vagyis megtesszük és aztán rájövünk, hogy ezt mások nem érdemlik meg. Úgy látjuk, hogy visszaélnek jóságunkkal, kihasználnak minket. Ezt azért látjuk így, mert mérlegeljük az ő rossz viselkedésüket a mi önzetlen odaadásunkkal szemben. Önzetlen? Mérlegelés?

Ha másokért élünk, akkor kiterjedünk, eltávolodunk az egónktól, szenvedéseink forrásától. Tehát nekünk valóban másokért kell élnünk, de nem szabad figyelembe vennünk azokat, akikért élünk. Mi csak az őket éltető isteni Lényre kell figyeljünk. Az őket alkotó külső burkot semmibe kell vennünk, mert az csak a tökéletes isteni lélek, tökéletlen, fejlődő földi eszköze, ami tökéletlensége miatt képtelen tökéletesebb szerepet játszani. Ezért abszolút elvárásmentességet kell mutatnunk azok iránt, akikért élünk.

Ez lenne erkölcsünk diadala számító értelmünk fölött. Ez lenne Isten diadala az emberi gyarlóság fölött.

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja

Hozzászólások lezárva