Mindenki, kivétel nélkül mindenki szereti Istent. Az ateista tagadja Istent, de ő is szeret valamit, talán a természetet, vagy bármi mást. Minden Istentől jön és minden Isten. Minden szeretet a közös nagy bárkában van, amely az Isteni Tudat felé utazik. Az Istenszeretet nem más, mint egység az Univerzális Tudattal. A tudatos egység az Univerzális Tudattal nem más, mint tudatos Istenszeretet. De az Istenszeretet nem föltétlen kell tudatos legyen, akkor is Istenszeretet.
Isten egy, de Isten a sok is. Isten a fa törzse, de Isten az ágak is és a levelek sokasága is. Ha befele nézek Isten egy, de ha kifele nézek Isten sok. Isten az egység és Isten a sokaság is. Ha befele nézek, akkor Istent mint transzcendentális túlvilági Egységet látom, ha kifele nézek, akkor a teremtményben, minden fűszálban, minden bogárban és állatban, minden emberben a megszámlálhatatlan végtelen részét látom a Teremtőnek. Ne feledd! Látásod csodájával, mindig Isten jelenik meg neked, csak nem veszed észre, mert mindig magadra gondolsz elsőként. Igen, Isten a Teremtő, azonban ugyanúgy Isten a teremtmény is.
Mindegy ha valaki tagadja a fa törzsét, de szereti a fa virágját. Az Istenszeretet elkerülhetetlen, mert a teremtmény valamelyik részét mindenki szereti, akkor is ha nem annak nevezi.
Szeretettel,
Gunagriha
Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja