Erőszakold magad, hogy jó légy

“Erőszakold magad, hogy jó légy!
Szeress másokat, hogy jók legyenek!” (Sri Chinmoy)

Nem egyszerű a jóságot végleges, stabil formába felépíteni önmagunkban, ha a környezet nem a jóságot éli és nem azzal lát el minket. És pontosan ezt kell megtennünk, ha egészségesek és boldogak akarunk lenni. Nem utánozhatjuk a világot, hanem mi önmagunkban, önmagunkért kell jók legyünk. A Jóság elsősorban önmagáért van, csak másodsorban másokért. Ez egy fontos dolog, mert ha másokért vagyunk jók, akkor elvárjuk, hogy értékeljék. És garantáltan nem fogják értékelni. Így az elvárásunk miatt csalódunk és értéktelennek látjuk a jóságunkat. Ezzel pedig el is veszítettük azt. A jóság csak elvárás-mentességben valósítható meg.

Vagyis azt akarom mondani, hogy kényszeríteni kell önmagunkat a jóra, annak ellenére, hogy mások azt nem teszik, hogy mások azt nem viszonozzák, sőt nem is értékelik. Mi ezt magunkért kell tegyük. Ez a kényszerítés pedig ellentétben más kényszer dolgokkal, örömet ad nekünk és ha már rákaptunk, akkor nagyon szívesen kényszerítjük magunkat, hogy még jobbak legyünk.

Életünk minden napján lehetőséget kapunk arra, hogy jók legyünk. Ezt sajnos nem használjuk ki. Nekünk valóban lesbe kellene állnunk, hogy mikor és hol tehetünk jót. De közel sem azzal foglalkozunk.

Itt kiragadok egy példát, és azért ezt, mert ez nagyon gyakori a mindennapi életben. Ha valami például nem tart a feltétlen munkakörünkbe, akkor inkább nemet mondunk egy-egy kérésre. Sőt elmondhatjuk, hogy sokszor még akkor is, ha a munkakörben lévő dologról van szó. Pedig ugyanannyi erőfeszítés lenne az igen mondás is. Ezzel buta módon magunk felsőbbrendűségét akarjuk kifejezni, azt hogy mi vagyunk valakik (mi vagyunk a pult mögött), mert bárha a hatáskörünkben lehető lenne valami, de én, az egó megtagadom azt megtenni. Ezzel többek akarunk lenni, mint az, aki kér. Mert ha kér, akkor az már alacsonyabb rendű, így ha rátaposok, akkor magasabbnak tűnök. Ezzel dupla hibát követünk el. Egyszer nem használtuk ki az élet adta lehetőséget a jóra, ami a másik emberen keresztül hullt az ölünkbe. Így elesünk a jóság áldásától, az örömtől, a jó kedvtől, a jó erőnléttől és nem utolsósorban a másik mosolyától. Ez utóbbi nem elhanyagolandó tét. Másodszor pedig, ha valakit lenyomunk felsőbbrendűséget mutatva, akkor növeljük elválasztottságunkat a környezettel szemben, kiválunk belőle, lenézzük a másikban az életet. Lealacsonyítsuk a másikban nem is annyira az embert, hanem magát az élet hordozóját, aki őt ugyanúgy élteti, mint engem. Ez viszont spirituális szempontból nem erkölcsös, aminek a következménye sokkal gyorsabban jön, mint gondolnánk. Csak nem vagyunk tudatosak az összefüggésekben, hogy milyen problémánk hol gyökerezik. Csak hogy tudd meg, semmi rossz nem hull az égből, csak a jégeső. Minden egyébnek te vagy a kézművese.
szeretettel Gunagriha

Gunagriha előadása a jóságról
(Szombathely, 2016. március 12.)

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja

Hozzászólások lezárva