Beauty, a kutyánk

Spoty kutyánk 2005-ben halt meg. Aztán azt mondtuk, hogy többet nem kell nekünk kutya, mert Guruval sokat utazunk, és nincs aki a kutyával maradjon, így eltelt másfél év. De az úgy van, hogy aki már egyszer kutyabolond abból nem lehet kiverni. Így voltunk mi is. Marami néha egy-egy kutyás könyvet vásárolt, és nézegettük, hogy milyen kutyát is ne vegyünk. Ha néha szóba is jött a dolog, a józan eszem mindig időben lestoppolta a dolgot.

Aztán 2007 tavaszán Marami talált egy kutyafajtát, ami nagyon megtetszett neki, de nekem is. Ez a cane corso, az ellentétek kutyája. Nagy testű, de mozgékony, futó is, 50 kilójával képes 2 métert ugrani; nagyon szelíd, szereti a gyerekeket, nem agresszív más kutyákkal, de ha valaki a családját támadja, akkor Isten őrizz; rövid szőrű, de nem fázik; nagy kutya, de a családban mindenkinek aláveti magát. Na így aztán kezdtünk nézni kölyköket, találtunk is egyet, de utólag megint nem volt jó érzésem, így elvesztettem az előlegemet, és tovább kerestünk. Aztán egy félreeső Tisza menti kis faluban találtunk egy kutyust, amely egy kicsit elüt a családjától, nagyobb a fehér foltja, mint a fajtájának, és a bal lábán is fehér csizmát visel, ugyhogy túlságosan különleges annak aki a fajta előíráshoz ragaszkodik.

Nekünk nagyon tetszett a kiskutya, és lefényképeztem. Rá egy hétre repültem Guruhoz. Marami nagyon akarta a kiskutyát, és azt mondta, hogy ne mutassam meg Gurunak, nehogy ne engedje meg, hogy kutyánk legyen, persze ezt ő sem hitte, hogy bekövetkezhet. Első este első dolgom volt, hogy megmutattam Gurunak a kiskutya fényképét. Nagyon meglepődtem azon, ahogy felderült Guru arca, mosolygott és meditált. Aztán azt kérdezte, hogy milyen nevet adtam neki. Hát semmit sem adtam, mert én csak akarom tudni, hogy helyes-e ezt a kutyát elvállalni. Guru azt akarta tudni, hogy adjon-e nevet a kutyának. Így vett egy tollat, és a fényképre ráírta, hogy: Beauty’s Dream, azt mondta, hogy szólíthatom Bjutinak, hogy rövidebb legyen a neve, de az ő lelke igazából Beauty’s Dream. Nagyon csodálkoztam, hogy Guru legalább egy percet a kutyára meditált, és szemmel láthatóan nagyon élvezte a kutya lelkét.
Másnap este ahogy a Guru házába megyek, magához hív, és elővesz egy nagyobb borítékból valamit, és azt mondja ezt a művemet neked készítettem, sajnos ennél jobbat nem tudtam készíteni. Egy rajz, rajta egy kiskutyával, és ráírva a kutyánk neve.
Még hozzáfűzném, hogy Bjuti valóban egy különleges teremtmény: mindenkihez kedves, egyenesen dorombol, ha simogatják. Ha megtámadják sem lesz agresszív, inkább megadja magát, a béke mindenekfölött számít neki, azt hinnéd, hogy gyáva, de amikor egy kutya rám morgott, akkor kitört belőle a tigris. Földre terítette a kutyát, annak moccanni sem szabadott. El sem tudtam képzelni, hogy Bjutiban ez is benne van. Ellentétben más kutyákkal nem irigy, hagyja, hogy a vendég kutya elvegye a játékát, és egyen, igyon a táljából. Sok érdekes tulajdonsága van, amiből látszik, hogy az állatok világában is a lelkek különböző fejlettségi fokon állnak.

Gunagriha

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja