Az evolúció

A spiritualitás a tudatosság fejlesztése, az igazi énünk felismerése révén. A spiritualitás a belső növekvésünk, a belső fejlődésünk, belső megvalósításunk és belső beteljesülésünk. Nem pedig a külső életben történő naggyá válásunk, uralkodásunk.

Azon kívül, hogy a belső békére épült, beteljesült állapot lehetetlen spirituális élet nélkül, van még valami, ami elkerülhetetlenül szükségessé teszi a tudatos, spirituális életmódot. Ez pedig az evolúció. Az evolúció akkor kezdődik meg, amikor az élettelen ásványi világot elhagyjuk. Mert ugye a teremtéskor a tudatosság fény formájában besűrűsödött és szétdarabolódott, így aztán lesüllyedt a legmélyebb tudatlanságba. Az ásványvilágban a hajdani tudatos isteni szikrák tudattalan álomban vannak. Amikor pedig a lélek elhagyja az ásványvilágát, akkor elkezdődik a kinyilvánult fejlődése az anyagi világban, vagyis a spirituális élet. Mihelyt a lélek, mint az élő hordozója megjelenik, elkezdődik a spirituális utazásunk. Aztán átmegyünk a növényvilágon, belépve az állatvilágba, ahol aztán az evolúció meggyorsul. Az állatvilágból bejövünk az emberi világba, ahol az evolúció tudatossá válik. Most pedig innen tudatosan, lélektelien, odaadással, isteni módon és feltétel nélkül megpróbálunk az isteni világba bejutni. Ez lenne a tudatos hozzáállás az evolúcióhoz.

Hadd idézzem Sri Aurobindot: Isten a kőzetben alszik, Isten a virágban álmodik, Isten az állatban felébred és Isten az emberben tudja, hogy ébren van.

Mint ahogy az ásvány világából a természet az élőt, amelyet az élettelen magában hordozott, kibontotta és az élőből a gondolkodót kidolgozta, ugyanúgy továbbra is dolgozik a természet rajtunk azért, hogy az emberből egy ember fölöttit mutasson fel. Azt a lényt, aki a teremtés óta potenciálisan a teremtményben rejtőzik. A tökéletes tudatosság, amely az Univerzumot teremtette ismét ki kell nyilvánuljon a teremtményen keresztül.

Az evolúció is mint az idő végtelen és ebben sajnos mi emberek közel sem vagyunk még tökéletesek, nem vagyunk egy kész termék. Ha azok lennénk, akkor harmóniában tudnánk élni egymással és a természettel. Mi azonban egyikkel sem tudunk még összhangban lenni, mert az egocentrizmus, az egyéni érdek túlságosan előtérben van. Nekünk tovább kell fejlődnünk és erről az egocentrizmus jellegzetes lépcsőről feljebb kell lépnünk.

Mi mindannyian spirituális emberek vagyunk. Mindenki a földön kisebb-nagyobb mértékben tanulja a spiritualitást, még azok is akik, nem tudják ezt és még azok is, akik akár elítélik a spiritualitást. Mindenki tanul valamit az ő saját képességének és fogékonyságának megfelelően. Nincs senki, aki itt az evolúcióban ne tanulna valamit.

Csak hogy egyetlen példát emeljek ki. Minden ember előbb-utóbb fel kell ismerje a tényt, hogy a földi iskolában a legfőbb tantárgy önmagunk legyőzése. Mindegy kinek mi a célja a földön, mindegy mit akar valaki elérni, legyen az anyagi gazdagság vagy bármilyen csúcsteljesítmény, vagy egyszerűen csak egy békés élet, semmit sem birtokolhatsz, semmiben sem lehetsz a képzeletednek megfelelő, vagy afölötti helyen, ha önmagadban a saját erőiddel nem szállsz szembe és azokból nem nősz ki, ha nem vagy képes azokat célodnak megfelelően átalakítani.

Ez a természet üzenete, egyben a spiritualitás üzenete is, vagyis az, hogy győzd le önmagadat! Győzd le az alacsonyabb természetedet! A természet közlése nem mindig tudatos bennünk, míg a spiritualitás a tudatosságon keresztül közöl. Csak ez a különbség. Egyébként a természet a nem tudatos spiritualitás. A természet a spiritualitás végrehajtó szerve, amely mindenkit előbb-utóbb a tudatosság felé terel. Ezért állítom azt, hogy mi földi lények mindannyian a spiritualitás belső iskoláját járjuk tudatosan vagy sem. Tehát a spiritualitás elkerülhetetlen, hiszen az maga az élet.

Ezért ne bízd a lassú természeti erőre. Légy tudatos! Légy bátor! Légy gyors! Ne bízd magad a véletlenre! Másokra semmiképp!

Szeretettel,
Gunagriha

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja