Alázatosság

Dicséretet bőkezüen adj – Mindent alázatossággal fogadj

Dicséret – mit tesz a dicséret. A dicséret visszaigazolás, hogy helyes dolgot tettünk. A dicsérettel nő az ember önbizalma, ami automatikusan a hiba lehetőségek kizárását vonja maga után. Gyermekkorban a dicsérettel egy önbizalommal telt, önálló embert építünk. Az ember viszont belsőleg nem egy felnőtt. A felnőttkort csak magunkra erőltetjük. Felnőttnek nevezzük ugye azt a gyermeket, akinek az értelme átveszi a vezetést és a racionalitás a fő döntő vezérelv az életében. Ezt próbálja a „felnőtt“ ember a gyermekre ráerőszakolni és persze előbb, utóbb sikeresen meg is teszi. A gyermekkor az állapot, amikor a döntés az érzés hatáskörébe tartozik, és a tényleges következményektől függetlenül azt választja a kis ember, ami neki örömet okoz. Ebből persze sokszor butaság származik, viszont ez a kor életünk legboldogabb korszaka.

Ez a változás rendben is lenne, ha ez a dolog csak azért történne, hogy megtanuljuk az értelmet használni. Azonban mi nem csak az értelmet használjuk, hanem teljességében alávetjük magunkat az értelemnek és az életben kevés, kivételes alkalmat nem számolva szolgaként követjük az értelmet. Mondhatnám úgy is, hogy rabszolgái leszünk, vagyunk.

Viszont annak ellenére, hogy az ember átáll az értelem pártjára, nem szünik meg benne a gyermek élete. Az érzések mélyen benne továbbra is élnek és próbálnak a racionalizmus hálójából kitörni, vagy legalább is minél tovább túlélni, ami általában nem vagy csak nagyon nehezen sikerül.

A dicsérettel formálunk. Aki azt hiszi, hogy ez csak a gyermekkorban működik, az nagyot téved. A felnőtt ember ugye azt gondolja, hogy neki nem kell dicsérni, végül is elég az, hogy nem szíd vagy kötődik. Ebből látni lehet, hogy ő elégedett. Vagyis ha nem veszekszik, akkor az már tuti jó dolog. Azonban ha az embert dicsérik, akkor rögtön felébred benne a gyermek, ha kimutatja azt, ha nem. Persze vannak már monstrummá túlagyazott emberi lények is, akik azt játszák, hogy nincsen szívük, de ezek is vagy elmebetegek vagy pedig olyan mélyre rejtették szívüket, hogy nem is látszik.

Az emberek nagyon nagy része felnőtt korban is dicsérettel „nevelhető“ és pontosan úgy mint a gyermek sokkal könnyebben, mint kritikával vagy megfélelmitéssel.

Ha ennek utána akarsz járni, próbáld ki magadon. Hogyan? Figyeld önmagad és meglátod mennyire feldob egy szavakkal kifejezett dicséret. Feldob alatt azt értem, hogy erőt ad, önbizalmat ad és jobb teljesítményt hoz, mint bármi más. Belsőleg, vagyis lelkileg nézve akár többet is ér, mint egy fizetség, de egész biztos, hogy sokkal tovább tart a hatása a személyiségben.

 

Sri Chinmoy tanítása szerint: Alázatosság

Az alázatosság az ember saját valóságának kiterjedése egy édes, megvilágosító és beteljesítő módon.

Az alázatosság nem a segélytelen megadás.

Az alázatosság nem a megijedt gyermek.

Az alázatosság a valódi fogékonyságunk. Ha odaadó alázatossággal fogadunk, akkor fogékonyságunk azonnal megnő.

Az alázatosság a titkok titka, az önkiteljesedésért, a világ ösztönzéséért és a világ átalakításáért.

 

Isten a legmélyebb és legmagasabb tulajdonságában alázatosság. Isten azért olyan nagy, mert Ő lélektelien alázatos. Isten mindentudó és mindenható, de az összes isteni tulajdonságai egyetlen isteni tulajdonságában laknak, az alázatosságában. Ha Isten csak a mindenható oldaláról mutatkozna meg, sokkal kevesebb fejlődést érnénk el. Ő viszont hozzánk mint egy alázatos koldus jön, azért hogy felébresszen bennünket az önként választott alvásunkból.

Aki az alázatosság jelentését ismeri, igazán isteni. Az alázatosság nem a gyávaság jele. Az alázatosság nem jelent hamis szerénységet. Az alázatosság valódi isteniség. A belső lény fenntart, támogat, vezet, átalakít és formál minket, de mindezeket alázatossággal teszi. A belső lény minket mindig egy állandó alázatosságon keresztül néz.

Meditációnkban csak az alázatossággal tudunk a legmélyebb mélységbe merülni és a legmagasabb magasságot megmászni. Az univerzális Tudatba a legkönnyebben az alázatossággal hatolhatunk be mindennapi életünkben. Mihelyt alázatosságot mutatunk, behatolunk az univerzális Tudatba, amely csupa alázatosság. Az alázatosságban van az egység és az egységben az isteni Valóságunk.

Az alázatosság magva kitűnő termékeny. Nem erő és hatalom palántát hoz létre, hanem édesség, kegyelem, szerénység és fényt terem.

Az Isteniség iránti szeretet lényegében egy spontán spirituális alázatosság.

Egy ima az ő legegyszerűbb és leghatékonyabb meghatározásában a mindent betöltő Gyönyör égboltját megmászó alázatosság.

Rá kell jönnünk, hogy a jövő végtelen lehetőségeit csak egy módon sajátithatjuk el. Ez a mód az alázatosság erejében rejlik.

A teljes alázatosság az első. Az alázatosság a legjobb dolog, de még az alázatosságban is két személy érzése van. „Valaki iránt alázatos vagyok.“

Az igazi átadásban nincs felsőbbrendüség, mindenik a másik saját megvilágosult része. A feltétel nélküli átadás végtelenül fontosabb, mint az isteni alázatosság. Sok ember, aki alázatos nem biztos, hogy az önátadás fényére törekszik. Az alázatosságnak hatalmas odaadása lehet, de az egység édességével nem rendelkezik. Az átadás valódi egységet jelent.

 

Alázatosságom nem akarja, hogy a világ semmibe vegyen engem. Ez nem alázatosság. Az alázatosságom azt akarja, hogy ne rejtsem el tudatlanságom és ne parádéztassam tudásom. Az erőszakos öncsalódás és sors átkozása nem az alázatosság jele. Az alázatosság igazi jele az egyén állandó törekvése és sírása több béke, fény és áldásért.

Az alázatosság nem az elme habozása. Az alázatosság bölcsesség-tökéletesség.

Hogyan tudom egyszerre a valódi alázatosságot és az isteni önbizalmat megtestesiteni?

Sri Chinmoy: Nincs különbség a kettő között. Mi a valódi alázatosság? Az igazi alázatosság az állandó tudatossága a legmagasabb résznek és a legalacsonyabb résznek.

A bátorság kihívja a világot. Az alázatosság megvilágosítja a világot. A bátorság biztat minket, hogy álljunk ki a saját jogainkért. Az alázatosság inspirál minket, hogy csak Isten jogaiért álljunk ki.

A bátorság nem agresszió. Az agresszió az ember romboló ereje. Az alázatosság nem megalázás. A megalázás az ember visszataszító ereje. A bátorság az ember önmeghatározása. Az alázatosság az ember egység eloszlása.

A bátorság az ember hóditó ereje. Az alázatosság az ember egyesítő ereje. A bátorság táplálja az isteni embert bennünk. Az alázatosság táplálja az egyesülő és halhatatlan istenit bennünk.

A kereső bennünk a tömérdek kétséget győzi le a bátorsággal. A kereső bennünk az alázatossággal  folytonosan hitet nyer és erősíti hitét Isten univerzális Egységében és Fényében.

Bátorsággal Istent a magunk módján nyilvánitjuk ki. Alázatossággal Isten Önmagát nyilvánitja ki az Ő módján, bennünk és rajtunk keresztül.

 

Az alázatosság az uttörő tulajdonság, amely a többi isteni tulajdonságot köszönti.

Egyszerűség azt jelenti, hogy Istenhez futunk sötétség, gond és tisztátlanság nélkül. Az egyszerüség a célhoz fut.

Őszinteség azt jelenti, hogy a kereső csak a célt akarja és nem az út mentén lévő virágokat és gyümölcsöket.

Az alázatosság akkor jön, amikor eléri a célját. Tudja, hogy nem az ő képessége vitte őt a célba. Az egyszerűség szépség, az őszinteség kötelesség és ők termelik az alázatosságot. Az alázatosság Isten-valóság, Isten-egység és Isten-tökéletesség. Az alázatosság nem csak a tágasság megtestesitője, hanem ő maga a végtelen, az örök. Nem valami amivé válnunk kell, hanem Isten a Valóság.

Akkor tudsz igazán alázatos lenni, ha felfedezed, érzed és tudod, hogy mi az alázatosság. Az igazi alázatosság a tudatos tudomásul vétele a transzcendentális és univerzális Valóságnak. A valódi alázatosság Isten legfelsőbb Természetének kinyilvánulása a földön az emberiségben és az emberiségért. Isten összes tulajdonságai közül egy sem egyenrangú az alázatossággal.

Az alázatosság nem megaláztatás. Egy fa sem aláztatik meg, amikor lehajol hogy felajánlja gyümölcsét. Ugyanígy alázatot élve, a legjobbunkat ajánljuk fel az emberiségnek.

 

Mi jön először a kötődésmentesség vagy az alázat?

Sri Chinmoy: Az első dolgok elöl kell jöjjenek. Ha nincs alázat, akkor nincs fejlődés. Ha pedig valaki nem fejlődik, hogyan tudná elérni a kötődésmentességet. A nem kötődést nagyon nehéz elérni. Ha valakinek választani kell a nem kötődés és az alázat között, akkor az alázat jön elöl és mindig is maradnia kell. Máskülönben ha a nem kötődéssel kezdünk, akkor ma sikerül és holnap ismét csupa kötődés vagyunk. De ha alázattal indulunk, akkor belső tudást és belső bölcsességet kapunk.

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja