A Gonoszról

A gonosz.

 

Boldog lennék, ha az emberek jók lennének és a világ boldog lenne – mondják sokan. Békés lennék, ha hagynák, de amikor az igazságtalanságot és a rosszat látom felháborodok – mondják sokan.

Sok rossz van a világon és a rossz sajnos gyorsan és könnyen terjed, mert rengeteg követőre lel, hiszen a többségnek rosszat megtenni a legkönnyebb, mert végül is csak utánozni kell a környezetet. Na meg a szívünkben a kísértés a jóra nagyon halkan suttog.

Miért is van gonosz ember? Honnan jön egyáltalán a gonosz? Ha Isten csupa jóság, és Isten neve a Szeretet, miért teremtett rosszat is? Ha Isten nem teremtett rosszat, akkor honnan van a rossz, mert hát minden Istenben van és mindenben Isten van, nemde? Ha a rossz is Istenben van, akkor Isten rossz?

Sok ember idáig jut el a logikus gondolkodásában és le is mond arról, hogy jó legyen, egyszer azért, mert az már nem időszerű, másrészt azért, mert attól fél, hogy akkor a világ visszaél a jóságával, valamint kiröhögik. Ezért aztán elutasítja Isten létét, mert valahogy csak maszlagnak tekinti a jó iránti törekvést, amellyel a gyengébbeket akarja etetni az erősebb réteg. Ez sajnos igaznak is tűnik, mihelyt ismételten kiderül, hogy nagyon sok vizet prédikáló próféta mégis bort iszik.

 

Ha van neked egy vállalatod és van vagy tíz-húsz alkalmazottad, akiket te fizetsz, akkor akad majd közülük egy-kettő, aki több bért szeretne tőled. Ezzel nem is lenne baj, de ők a jobb fizetést nem az adok-kapok törvény betartásával szeretnék megszerezni, hanem tűntetéssel, lázítással, sztrájkkal, zsarolással meg minden eszközzel, ami a rendelkezésükre áll. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ezek az emberek nem engedelmeskednek a sem a belső, sem a külső szabályoknak. Így van ez az emberekkel is.

 

Isten az embereknek szabadsággal fizet, nem átutalással, nem készpénzben, hanem szabadsággal. Az ember korlátozott szabadságot kapott Istentől, azzal az opcióval, hogy ezt a szabadságát kiteljesítheti egy korlátlan tökéletes szabadságba. A korlátozott szabadság tulajdonképpen az emberi test és értelem korlátozottsága miatt áll fenn, mert azzal azonosulunk. Ugye az ember nem képes a mellette lévő társának a gondolatait olvasni. (Emlékszem amikor egyszer Mesterem Sri Chinmoy mondta, hogy is képzelitek, hogy szabadsággal rendelkeztek, ha nem vagytok képesek a mellettetek lévő emberbe belemenni, a gondolatait és érzéseit átvenni?) Nem vagyunk képesek most látni, hogy mi történik a város másik felén, a világ másik felén, idő és térben testhez kötöttségünk által be vagyunk szűkítve. Nem láthatjuk még csak a mát sem teljességében, nem is beszélve a jövőről.

Végül is a szabadság amely fele kellene törekednünk az a  tudatlanság, a kötődés, a korlátok, a tökéletlenség és a haláltól való szabadságot jelenti. Ahhoz, hogy ezt a teljes mértékű szabadságot az ember megszerezze, kellett kapnia egy korlátozott szabadságot, egy értelmet.

Azután az ember ki kellene fejlessze magában a képességet arra, hogy a meglévő korlátozott szabadságát meg tudja növelni. Ez egy belső, tudati növekedést jelentene. De az ember valahogy nem ezt tette és nem is ezt teszi. Az ember megpróbálja tépve, húzva, erőltetve egyből szabadságát kiterjeszteni eszközökkel, amelyek az isteni, belső törvényeknek ellent mondanak. Arra használjuk Isten adta szabadságunkat, hogy átverjük a másikat, megbüntessük a másikat, uraljuk a másikat és így tovább, annak függvényében, amit az érdekünk kíván.

 

Hogyan is történt ez? Amikor az emberi értelem fejlődésének a legelején volt, alig válva el az állati szinttől, az ember őszinte volt, mint a kutya és egy hűséges falka társ is. Azonban, ahogy egy kicsivel több fényt kapott és értelme kicsit megnyílt, rájött, hogy ő mondhat mást, mint amit valójában gondol, mutathat mást, mint amit tenni akar. Észrevette, hogy ezzel előnyöket szerezhet. Felfedezte, hogy értelme biztosította szabad akarattal rendelkezik, megölheti a törzsfőnököt, aztán ő lehet a főnök.

Ezt a folyamatot most is láthatjuk a kisgyerek értelmi fejlődésében. Egy bizonyos fokon a gyerek rájön, hogy hazudni is lehet. Az én kisfiam 6 évesen mindig a kukába dobta a házi feladatát és így egész nap szabadon játszhatott. Én boldog voltam, hogy milyen jó iskola, ott tanítják a gyereket és nekünk nincs bajunk otthon vele.

Igaz a gyermekekkel  már nem annyira tiszta a helyzet, mert gyermekeink rendszerint a szüleik be nem tartott szavából tanulnak hazudni, vagyis a világ őszintétlensége egyszerűen bekebelezi őket és már a szülői házat rafináltan hagyják el, hiszen már a szüleiknél is isteni törvényekkel visszaélve érvényesülnek, ahogy azt a szüleiktől látták.

 

Így tanultunk meg az Isten adta szabadsággal visszaélni. Ismételve ezen visszaéléseinket egy bizonyos fokon aztán létrehoztuk a saját tudatlanság világunkat, amit akár kultúrának is nevezhetek és ezáltal a vele együtt járó rossz erőket. A probléma aztán az lett ebből, ahová mostanára elértünk. A mai világunkban már az a helyes és elfogadott szemlélet, hogy az ember harccal, akár negatív energiákkal érje el vágyainak megvalósítását, persze a törvényes kereteken belül, hogy ne menjünk a dutyiba, de nem föltétlenül a morális kereteken belül. Tudniillik az ember történelme során egy olyan hamis önképet és életfelfogást épített fel, amely szerint az emberi mivolta és az értelme nem egy spirituális fejlődés aktív része. Mert ugye az ember azt gondolja, hogy az egyszeri életben felvillanó röpke, korlátozott tudattal átélt, korlátozott szabadsága csak az élete, amelyet mint egyetlen, meg nem ismételhető esélyt bármilyen eszközzel ki kell használnia. Tehát a mai társadalmainkban a spirituális megvalósulás egy nem elfogadott, sőt nem elhihető, sőt tradícióink ellenképeként van elkönyvelve. Az uralkodó kultúrák, beleértve sajnos a vallásokat is, az embert és Istent nem folytonosan fejlődő, leválaszthatatlan kölcsönhatásban lévő lényeknek fogják fel, hanem sok száz és ezer éves interpretációk alapján egy megváltoztathatatlan, örök bemerevedett  állapotnak, amelyben semmi esély nincs a kettő közeledésére, összenövésére, egybeolvadására. Így tulajdonképpen a tudatlanság az emberi társadalomban mélyen gyökeret vert, szétágazódott és úgyszólván öröklődik. És persze a tudatlanságnak kísérő társaként, a társadalom által szentesítve az ember alkotta és általa kiélt negatív erők, gyűjtő nevén a gonosz, mindig jelen van, hiszen maga az ember elferdített, nem spirituális kultúrája hizlalja azt.

 

Minden gondolat és tett, mint energia, a belső világunkban egy önálló erőként él tovább és akár társulva is más negatív erőkkel az emberek tudatában a rosszra való kísértésként ismételten megjelennek, mert hát az értelemben ott a lehetőség a rosszra és bizony a hajlam is. Könnyű Katit táncba vinni, mondják. Ez végül is csupán egy belső energetikai kérdés, de végzetes, ami a boldogságunkat, belső harmóniánkat illeti.

Vannak aztán olyanok, akik ezeket az erőket, ördögként vagy rossz szellemként akarják elfogadtatni, egy olyan erőnek, amellyel szemben az ember képtelen kiállni és védekezni.  Persze általában ezeknek a sátán hirdetőknek meg van a receptjük, amit el akarnak adni. Így az emberek idővel kitalálták a sátánt, mint Istentől független lényt, sőt Isten ellenképét. Így aztán megszületett az üzlet a sátánnal.

Pedig az emberi szív egy erős, határozott tagadó „nem” kiáltása minden negatív erővel szembe meg tudná őt védeni, hiszen jóllehet ezek az erők a tudatlanságunk miatt élnek, de mégis a tudatos negatív irányú gondolataink és cselekedeteink táplálják őket.

 

Az Isten adta korlátozott szabadság olyan mint egy kés. Vághatsz vele a kenyeredből, hogy másnak is adj, de meg is ölheted a másikat vele. Te döntesz. Mindenkinek van szabadsága a belső törvény ellen tenni. Mindig amikor visszaélünk szabadságunkkal, az ego jön előtérbe, fordítva is fogalmazhatunk mikor az ego előtérbe jön, visszaélünk szabadságunkkal. Így a korlátozott szabadságunkat az egonk építésére használjuk.

Tulajdonképpen maga a korlátozott szabadság nem lenne egy rossz dolog. A probléma csak az, hogy az ember elégedetlen lény. Ez szükséges is ahhoz,  hogy keresse az utat a tökéletes szabadsághoz. Azonban mi ha csak egy módját is látjuk erőszakkal próbáljuk számtalan kívánságainkat teljesíteni, ami által nem az igazi felvezető utat találjuk meg, hanem zsákutcák, labirintusok tömkelegében öntudatlan bolyongásban vagyunk. Vágyaink határtalanok és azok az önimponáló, önmagát megalkotó autoritástól, az egotól jönnek. Ha vágyainkkal el akarunk bánni, azért, hogy a szabadságunkkal többé ne éljünk vissza, akkor az egoval kell szembeszállnunk.

Ha több mindent tulajdonítanánk Istennek, aki végül is azt a pici korlátozott szabadságunkat adta, akkor az egonk kisebbedne. Ha azt mondjuk például, hogy kiváló képességeink, tulajdonságaink igazi tulajdonosa Isten, hiszen azok az isteni kincstárból bocsátattak rendelkezésünkre, és azt, hogy nem mi vagyunk a cselekvők, hanem Isten a cselekvő, akkor az ego elhalványul, aztán eltűnik. Mint Istenkeresők mindig hálatélien azt kell éreznünk, hogy bennünk egy magasabb Valóság tevékenykedik az Ő saját tulajdonságaival, képességeivel és mi azt csak mint megfigyelők, mint közönség átéljük. Ez a beállítottság idővel egy mindent átható tudatossággá kell kinője magát.

 

Az emberi értelem megjelenése a teremtés fejlődésében elengedhetetlen volt az isteni játék végrehajtásához. Tudniillik az értelem a tudatosság megnyilvánulási helye és a tudatosság nélkül soha nem találhat vissza a szétdarabolt, tudatlanságba kiesett Isteni Tudat Önmagához. Az értelem természetesen csak akkor értelem, ha szabadon dönthet. Szabad választási lehetőség és döntés nélkül nincs értelem, csak egy végrehajtó bábú, lásd az állatokat.

Azonban mivel egy még tökéletlen lény kellett korlátozott szabadságot kapjon, a lehetőség a szabad akarattal való visszaélésre már eleve kezdettől fogva jelen volt. A visszaélés ezért bele volt kalkulálva a teremtés játékába. Ez által a rossz, vagyis a gonosz megjelenése mint egy lehetőség a teremtés része volt. Ez persze elkerülhető lehetett volna, de mivel ezt a lehetőséget az ember kihasználta, illetve megvalósította, Isten megtűri azt. Ez olyan mint amikor a szülőknek egy haszontalan, valóban gonosz gyermekük születik. Ez a lehetőség a családtervezés része. Mit tehetnek? Eltűrik és számítanak a rosszaságával, mert a család tagja, az ő részük. Mi mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, egyesek jók, mások rosszak, de nem Isten szándékából rosszak. A mindnyájunknak megadott szabadságukból kifolyólag rosszak, mert hiszen lehetséges.

Ez abból is jól látszik, hogy mindenkinek a szabadsága keretében megadatott, hogy megváltozhasson bármennyire is rossz, mert ez csakis az ember egyéni szabad akaratának a függvénye.

Így a gonosz is a teremtmény része, vagyis Isten része, bárha nem Isten akarta. Isten az embernek a tökéletes szabadságot tűzte célként, nem a szenvedést. A negatív erőket, a szenvedést Isten teremtménye, az ember teremtette meg saját magának és teremti most is folytonosan. Isten a Végtelenségében, mármint a végtelen  Türelmével elviseli ezt. Persze az ember az energia törvény alapján önmaga kell engedetlenségének fekete levét megigya.

 

A gonosz tehát az isteni törvények iránti engedetlenségből születik és az is tartja fenn, az táplálja, élteti. Ha az ember a belső törvénynek engedelmeskedne, azt betartaná, akkor nem történne semmi rossz. Az engedetlenség, vagyis visszaélés a korlátozott szabadsággal az ember értelmében lakik, hiszen azzal együtt született ez a lehetőség. Az értelem a világot részenként, darabonként akarja kóstolgatni, magának akarja megszerezni, mindent szétválasztva és mindent kiértékelve az szerint, hogy valami az enyém vagy a tied. Minél inkább szétválaszt az értelem, annál nagyobb az öröme.

Ezért a gonosz tulajdonképpen az elválasztottság érzéke, az elválasztottság megnyilvánulása. Ha egység van, nincs gonosz, ha az elválasztottság elkezdődik, a gonosz teremtődik.

A emberi szív ellentétben ezzel, az egész életet és világot egységként öleli át. Szívünkkel képesek vagyunk érezni, hogy minden saját részünk. (Ez is az egyik oka, amiért a szív csakra meditáció a legsimább út.) Ha jó indulatunk, szeretetünk és egységérzésünk van, akkor nem romboljuk a világot, hanem átöleljük, mert akkor a szívünkkel élünk. Akkor viszont nincs helye a gonosznak, mert akkor a szív vezet, az értelem pedig eszköze neki.

 

Isten mindenhol ott van, a jóban is és a rosszban is. A tigrisben is ott van, de nem megyünk a tigrissel ölelkezni, mert felfalna. Tiszta vizet iszunk, pedig a mocskos vízben is ott van Isten, azt mégsem isszuk meg. Nem megyünk a fejlődés létráján lefele, hogy Isten keressük. Nem vegyülünk gonosz, alvilági emberekkel, hogy Istent keressük. Tehát ha Istent keressük, akkor megválogatjuk, hogy kivel, mivel vegyüljünk. Mi is eltűrhetünk sok minden negatívat magunk körül, mint ahogy Isten is eltűri a gonoszt körülöttünk, de nem kell föltétlen használnunk, szeretnünk, ölelkeznünk vele. Minden jogunk megvan a gonoszt magunkon kívül hagyni, ignorálni és nélküle csak istenien élni. De vigyázz! Ha a gonoszt kritizálod, máris kapcsolatba léptél vele, mert ezáltal tudatodat hozzá kötötted.

Szeretettel,
Gunagriha

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja

Egy hozzászólás

  1. Juhász Joli

    Kedves Gunagriha!

    Ott voltam az előadáson Pesten, amikor erről beszéltél, de most újból elolvastam.Mert egyik barátnőmmel nemmrég beszéltem skypon, segítségemet kérte, azz hallgassam meg, mert már nem bírja, hogy az anyja, testvére hogy bánnak vele, velük.
    Elvált szegány anyjához kényszerült menni lakni 2 nagyocsak lányával, 27 nm2-en laknak 3-an 1 szobába.
    Hogy mennyire gonosz az anya az unokáival is, miközben másik gyermekével, / fiával/ annak menyasszonyával és saját magával mennyire bőkezű….
    Hú..a történet amit elmondott / én is anyaként / most is…hát tényleg csak azt látom vannak gonoszak……
    Elküldtem neki a cikket ….ma ő is megy a Wesselényi utcába….
    Tudom ő is sok minmdent meg fog érteni…..mondtam menjen oda hozzád röviden mondja el mit tegyen? Tényleg szörnyű helyzet, én magam nem tudom mit tudnék tenni az ő helyében.

    Kedves, Drága Gunagriha!
    Hálával tartozom Istennek, hogy megmutatta az utat Hozzád, Hozzátok!
    Azt hiszem az ” úton ” vagyok….de rengeteg tanulnivalóm van még.
    Meditálok, imádkozom……most olvasom A három kívánság …című életrajzi könyvedet, amit a múlt pénteken vettem.
    Abszolút hiszek Istenben,a Jóságban, a Békében, a Tisztaságban, az Alázatban, stb…..

    Hálásan köszönök mindent, hogy Veletek lehetek péntekenként, mindig alig várom a napot!

    Szeretettel kívánok nagyon jó egészséget…….
    Juhász Joli!

Hozzászólások lezárva